2014. január 4., szombat

5.fejezet-A távolság

Szeptember 5
Ma a szokásosnál is később keltem fel.Jake ébresztett fel 12 óra körül.Nem mentem suliba se, mert nem tartottam semmi értelmét.Ráadásul Chad-et sem akarom látni.
-Jó reggelt!-ébresztgetett Jake.
-Jó reggelt!-köszöntem vissza kómásan.
-Nincs kedved reggelizni?
-Bocsi, de nincs.Inkább haza akarok menni.
-Oké, egy pillanat.
Bólintottam és bementem a fürdőszobába sminkelni és megmosni az arcom.
Mikor végeztem és kimentem a szobából Jake már várt a kabátommal a kezében.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez csak természetes.
Kimentünk a lakásból és sétáltunk hazafelé.
-Figyelj csak.-rám nézett.-Tegnap mi történt, ami miatt hozzám jöttél?
-Nem baj, ha máskor mondom el?
-Nem.
Szó nélkül sétáltunk tovább, amikor megakadt a szemem 2 srácon.A mozi előtt álltak.Először nem ismertem fel őket, de amikor közelebb jöttek kitisztult a kép előttem.Liam és Justin volt.
-Jake!Nem fordulunk vissza?-néztem rá.
-Nyugi, nem fognak ide jönni.-nyugtatott.-Legalább is remélem.
Hát nem volt igaza, egyre közelebb jöttek.
-Figyelj, fáradt vagyok és egyáltalán nem akarok velük beszélni.-mondtam neki dühösen.
-Rendben, de akkor mondd el, hogy miért.
-Nem fogom elmondani, de ha annyira érdekel kérdezd meg Kelly-t.Ő úgy is mindent jobban tud.-idegesítettem fel magam.-Legalább is azt hiszi.
-Szóval akkor ti összevesztetek, igaz?
Nem válaszoltam.Inkább csak mérgelődtem magamban.De ameddig mi vitatkoztunk, addig Justin-ék odajöttek hozzám.
-Szia.Beszélhetnénk?
-Nem!-válaszoltam durván.
-Kérlek.Megkell beszélnünk a tegnap estét.
-Nem fogunk semmit megbeszélni.
Liam csak állt ott és egy szót sem szólt.Eddig a pillanatig.
-Chad nem direkt csinálta csak teljesen be volt állva.
-Nem érdekel, hogy részeg volt vagy sem.
-Ó szóval Chad csinált valamit.-szólt közbe Jake.
-Neked nem is mondta el?-döbbent le Justin.
-Nem, de jó, hogy összefutottunk, így megtudtam.-nézett rám dühösen.-Már csak egy kérdésem van akkor:Kelly-vel miért nem beszélsz?
Nem szóltam egy szót sem.Elfordítottam a fejem és mást kezdtem el nézni.
-Na akkor én elmondom.Röviden annyi, hogy Kelly kijátszotta Avril-t és ezért megharagudott.
-Te ott se voltál, mégis honnan tudod?-szóltam bele.
-Ott voltam, de az egy másik dolog, hogy nem lógtam folyamatosan Chad nyakán.-kontrázott.
Megráztam a fejem és folytattam.
-Érdekes, egyszer sem láttalak a közelébe.-vágtam vissza.
-Ott voltam és kész.Láttam mikor énekeltél, amikor leléptél, amikor visszajöttél és veszekedtél Chad-del és Kelly-vel.
-Ebből nekem csak annyi jön le, hogy mindig a közelembe voltál.-néztem rá furán.
-Na jó szerintem most már menjünk.-vágott közbe Jake.
Bólintottam. Justin egy szót sem szólt, amikor ezt kimondtam vagyis eltaláltam. Nem tudom elhinni, hogy Chad-del legjobb barátok és mégis a tudta nélkül tetszem neki.
-Figyelj csak.Sajnálom, hogy nem mondtam el, de ...
-Nincs semmi, de... elakartad titkolni előlem, ezt az egészet.Ráadásul egy olyan embertől tudtam meg, akit egyáltalán nem is ismerek.-dühöngött.-Ha elmondtad volna, akkor lehet, hogy tudtam volna segíteni, hogy elfelejtsd vagy éppen kibéküljetek.
-Ha Chad-re gondolsz, akkor felejtsd is el, ha Kelly-re, akkor azt is felejtsd el.
Az út többi részében egy szót sem szóltunk egymáshoz.Szerintem megharagudott rám, de nem jobban, mint ahogy én haragszom Kelly-re.
A ház előtt még elbúcsúztunk egymástól és bementem. Felszaladtam a szobámba.Átöltöztem, mert még mindig a kék Bubble szoknya volt rajtam.Lementem a konyhába, megsütöttem a pizzát, amit találtam.Tegnap óta nem volt semmi étel a szervezetembe a pián kívül.
Fél órája voltam otthon, amikor megcsörrent a telefonom.Nem tudtam, honnan jön a hang, ezért elkezdtem le-fel szaladgálni a házba.Végül a szobámba találtam meg az ágyon.Meg se néztem ki az, csak gyorsan felvettem.
-Igen?Ki az?
-Szia.Kelly vagyok.Beszél....
Ahogy kimondta a nevét, kinyomtam a telefont.Nem érdekel mit akar mondani.
Visszamentem a konyhába, mert még nem ettem meg a pizzát.
Másfél óra múlva már csengetett valaki.Odamentem az ajtóhoz és vettem egy mély levegőt.Kinyitottam és Liam állt ott.
-Szia.Kérlek hallgass meg.-mondta kedvesen.
Rácsaptam az ajtót.
-Nem érdekel és hagyjatok már!
Felmentem a szobába,megint átöltöztem, sminkeltem és kimentem az autóhoz.Mivel nincs senki akivel beszélgetni tudnék, ezért az egyetlen dolog amit csinálni tudok, az az hogy elmegyek moziba.Ott nem kell beszélni se és legalább nem is unom annyira magam.
Bementem az épületbe és beültem az egyik legijesztőbb horrorra.
Bár nem igazán értem miért mondják, hogy a legijesztőbb, én egyszer sem ijedtem meg.De akik rajtam kívül bent voltak folyamatosan visítottak.Akkor lehet, hogy mégis ijesztő volt?
Kimentem a moziból, szerencsére még nem volt sötét, így könnyen megláttam az autómat és a körülötte levő embereket.Nem voltak ismeretlenek, de gondolhattam volna, hogy mindenhol megtalálnak, főleg úgy hogy valaki mindig követ.Már komolyan elegem van belőlük.Sose hagynak békén.Szerintem már a magánéletemről mindent tudnak.De azért amin meglepődtem, hogy elég sokan voltak.Körülbelül mindenki akivel összevesztem, meg olyanok is akikkel nem.Chad, Liam, Justin, Kelly, Clair, Jake, Dave, Nick, Nate, Nicky, Zack.
-Ha azért vagytok itt, hogy beszéljetek velem, akkor mehettek is.-szóltam oda nekik, miközben mentem az ajtóhoz.De beszállni már nem tudtam, mert Justin odaállt az ajtó elé, amikor kiakartam nyitni.
-Mi nem megyünk sehova, ahogy te se.-mondta Liam.
-Tessék?-lepődtem meg.-Ha azt hiszed, hogy autó nélkül nem tudok elmenni, akkor rosszul hiszed.
Elnéztem oldalra és a mozi előtt ült 2 fiú.Nem ismerem őket, de mégis annyira ismerősek voltak.Odafordultam és elkedtem gondolkozni.Valahonnan biztos ismerem őket csak nem emlékszem.
Arrébb léptem nem törődve a többiekkel és hirtelen beugrott mindkettő.Az egyik Harry, a másik Levy.
Elindultam feléjük, hogy beszéljek velük, mert nagyon rég láttam őket.Visszafordultam a ,,barátaim" felé, de elég furán néztek rám.Gondolom nem értették, hova megyek.
-Sziasztok.Nem ismerlek véletlen titeket?
-Szia Avril.De, ismersz minket.-beszélt Harry.-Én Harry vagyok, ó pedig Levy.
-Tudtam, hogy ismerlek valahonnan.Hihetetlen, hogy most találkoztunk.Olyan régen láttalak titeket.-néztem felváltva rájuk.
-Valami baj van?Miért nem mentél haza?-érdeklődött Levy.
-Látod azokat a srácokat?-mutattam Liam-ék felé.Bólinott ezért folytattam.-Nem engedik, hogy hazamenjek, mert beszélni akarnak velem.
-És te nem akarsz beszélni velük?-nézett rám értetlenül Harry.
-NEM.De szerintem majd hazagyalogolok.-legyintettem.
-Ugyanmár.Hazaviszlek én.-ajánlotta fel Levy.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Akkor gyere.-megfogta a kezem és elkezdett vezetni az autójához.-Harry te nem jössz?-nézett vissza.
-De.-indult utánunk.
Odaértünk egy pontosan ugyanolyan autóhoz, mint az enyém csak fehér volt.
-Na gyere.-nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót.
-Amúgy neked mióta van jogsid?
-A baleseted után szereztem meg.
-Biztos el akarsz menni?-kérdezte Harry.-Nem lenne mégis jobb ha beszélnél velük?-mutatott a nagy tömegre.
-Ebben most igaza van.Lehet, hogy akkor megoldódna minden problémád és úgy látom ott van Kelly is.Egy pillanat, csak oda megyek és köszönök neki.
-Ne menj oda.-kiáltottam utána, amikor leesett, hogy mit mondott, de már késő volt.
És eléggé megszívtam, mert Dave elindult felém.
Kipattantam az autóból és elkezdtem haza szaladni.
Sajnálom, hogy nem adok nekik esélyt, de ők döntötték el, hogy megbántanak engem.Felőlem reménykedhetnek még, de nem akarok rájuk gondolni és beszélni velük.Egyetlen egyszer vagyok képes elviselni őket.Az órákon, de azon kívül nem.Akkor amikor nem vagyok ott, azt csinálnak amit akarnak, de ha ott vagyok semmi olyat, ami engem érint.És egyébként azt sem értem, hogy Kelly, Clair és Nicky mikor lettek ilyen jóba Chad-ékkel.
Vagy lehet, hogy ez is csak egy trükk?Nem tudom, de a jövő előtt állok és remélem most már én alakítom a sajátomat. 

Avril Bubble ruhája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése