Szeptember 4
Ez a nap sem olyan volt, mint amilyenre számítottam.Félig-meddig örülök, hogy így alakult, de nagyot csalódtam egy olyan emberben, akit nem annyira ismerek, de azt hittem legalább mélyen legbelül jófej és sose bántana engem.
Reggel korán felkeltem.A szokásos menet volt, csak most volt egy kis időm gondolkodni.Anny-t megint én vittem suliba.Útközben a mindennapos hisztijét hallgattam, mert neki ez kell, az kell és már én is elég ideges lettem és kiabáltam vele.
-Anny fejezd már be.Ha annyira kell neked valami, akkor vedd meg te.Én is megveszem magamnak a dolgokat.
-Te könnyen vagy.Mindent megkapsz, amit csak akarsz.
-Te egy szót sem szólhatsz.Mielőtt apu meghalt, te kaptál meg mindent.Ha kevesebbet hisztiznél anyu neked is megvenné a dolgokat.
Úgy láttam elgondolkodott ezen, mert az út hátralevő részében, egy szót sem szólt.
Kiraktam a suli előtt és indultam is tovább.Útközben gyorsan felhívtam a lányokat.Jobb ha egyszerre beszélük minannyiukkal, mint külön-külön.
-Sziasztok.
-Sziaaa.-mondták egyszerre.
-Szerintetek mit csináljak?-tértem a lényegre.
-Ne mond, hogy még nem döntötted el!-mondta Kelly.
-Én nem mondtam, csak te belelátsz a fejembe.-nevettem.
-Na jó figyelj ide!-kezdte Nicky.-Ez a te döntésed, és nem akarunk befolyásolni téged, DE ha jól szeretnéd legalább egy este érezni magad, akkor elmész.
-Igazatok van.-sóhajtottam.
-Akkor elmész?-kérdezte Clair.
-Igen.-adtam rá a végleges választ.-Egy pillanat csak hívnak a másikon.
-Oké, megvárunk.-szólalt meg először Nicky.
-Szia Avril.-szólt egy hang.
-Szia Dave.
-Ma lesz egy fellépésünk.-kiabált a háttérből valaki.
-Ki volt ez?Nick??
-Ja, de itt van Nate is.-válaszolt lazán.-Akkor ma jössz?
-Hol lesz?
-Egy házibuliba hívtak.Valami Liam tartja.
-Ott leszek.Engem már meghívtak.
-Akkor oké.Majd ott találkozunk.Szia.
-Sziasztok.
Átnyomtam a másikra.
-Na itt vagyok.
-Na ki volt az?
-Csak Dave.
-És mit akart?-kérdezte szépen lassan Nicky.
-Semmit, csak mondta, hogy lesz egy fellépésünk ma este.
-És te elmész.Igaz?-mondta csalódottan Kelly.
-Igen, de amúgy is mentem volna, mert pont ott lesz a fellépés.
-Akkor jó.Megnyugodtam.
-De ha elakartok jönni, akkor szóljatok Nick-éknek.
-Oké, akkor majd beszélünk velük.-csapott rá egyből az ajánlatomra Clair.
-Ez most komoly?-döbbent le Nicky.
-Mi van?Ott biztos lesznek jó pasik.-válaszolt Clair.
-Na jó mostmár leteszlek titeket, mert kikell vennem a szekrényemből a könyveket.
-Oké.Akkor szia.-köszönt el elsőként Kelly.
-Sziasztok.
Pont amikor letettem a telefont Chad mellém állt, mintha csak erre várt volna.
-Szia.Akkor eljössz velem?-mosolygott.
-Szia.Igen.-mosolyogtam vissza rá.
-Akkor érted megyek 6-ra.-javasolta.-Oké?
-Oké.
Bementem francia órára.Mindenki bent volt már csak a tanár, Chad és én hiányoztunk.Amikor beléptünk mindenki ledöbbent, hogy egymással beszélgetünk.
Leültem a helyemre és elkezdtem nyomkodni a telefonom.Chad is elővette az övét és egymással sms-eztünk.Persze semmi komoly dolgot nem mondtam el neki, csak olyan dolgokat amit bárki tudhat rólam.
Az 7. óra után elmentem Anny-ért és hazamentem.Érdekes módon most nem csak kedves volt Anny hanem még meg is ölelt, mert elmentem érte.Lehet hogy hatott rá amit mondtam?
Gyorsan elkészültem.Felvettem egy pánt nélküli kék Bubble szoknyát,feltettem egy ,,kis" sminket, elővettem a kék magassarkúmat és lementem a konyhába kávét inni.Még volt egy kis időm, ezért mentem Anny-nek segíteni, mert nem érti a leckét.
-Na jó.Tudod egyáltalán mi a feladat?
-Nem.-mondta egyszerűen.-De van egy ötletem.
-Na és mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Nekem nincs kedvem megcsinálni és nem is értem.-kezdte magyarázni-Te viszont érted, és így megtudod csinálni nekem.Látod milyen egyszerű?
-Még mit nem! Majd te megcsinálod, vagy ha annyira kell segítség és tőlem nem fogadod el, akkor megvárod anyut.ENNYI!
Eközben csengettek.
-Mindjárt jövök, maradj itt!-szóltam rá.
Lementem az emeletről és az ajtóhoz léptem.Kinyitottam és ott állt Chad, és mondanomsem kell.Nagyon elegáns volt.
-Szia!
-Szia!-odalépett hozzám és adott egy puszit az arcomra.-Mehetünk?
-Persze.Csak egy pillanat.Addig gyere be.
Felszaladtam az emeletre és szóltam Anny-nek, hogy elmegyek.
-Nem kérdeztem.-mondta gonoszan.
-Már megint mi bajod van?
-Nekem semmi, de azért jó lenne, ha egyszer velem is foglalkoznál.
-Ezt meg hogy érted? Reggel elviszlek suliba és hazahozlak.Ha kell segítség,akkor segítek.És te azt mondod, nem foglalkozom veled?
-Nem erre gondoltam.De mindegy, menjél, mert vár a pasid.-kuncogott.
-Nem a pasim.És mire hazajövök egy kicsit lehetnél normálisabb is.
-Én mindig normális vagyok!-kiáltotta utánam.
És melyik világba?-gondoltam magamba.
-Na mostmár mehetünk.
-Mit csináltál?-érdeklődött.
-Inkább hagyjuk.-néztem rá szomorúan.
Beültünk az autóba és elindultunk.10perc múlva megérkeztünk. A ház kivolt világítva.Bentről lehetett hallani a zenét és rengeteg ember ment be az ajtón.
-Megérkeztünk.-közölte Chad.
-Ha nem mondod rá sem jövök.-mosolyogtam rá.
Kiszállt az autóból és átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót.
-Köszi.-mondtam.
Bolintott egyet és megfogta a kezem.Elindultunk a bejárati ajtó felé.Nem tudom hányan állhattak ott, de minket hamar beengedtek.Amikor beléptek egy színpad volt szembe velem, ahol éppen Dave, Nick és Nate zenéltek. Kelly-ék egy kicsit arrébb álltak.Ahogy megláttam őket odaszaladtam hozzájuk.
-Sziasztok.-öleltem meg őket.
-Szia.-mondták egyszerre.
-Mikor fogsz énekelni?-kérdezte Clair.
-Nem tudom.
-Akkor most.-kiáltotta izgatottan Nicky.
Felnéztem Dave-re és ő is bólogatott.Először nem értettem, de rájöttem, hogy azt akarják, hogy most menjek fel énekelni.Kelly a kezembe adta a mikrofont, én pedig felszaladtam a fiúk közé.
Elénekeltem 5 számot és úgy láttam néhányan meglepődtek.Amikor lementünk pihenőt tartani Dave szorosan megölelt.
-Oké Dave.Mostmár elengedhetsz.-szóltam rá.
-Biztos?
Bólintottam.
-Nézzük csak.Mióta nem láttalak?-gondolkodott.
-Jó.Értem.-bólogattam.-Egy kicsit hanyagoltalak titeket.
-Egy kicsit?-szállt bele a beszélgetésbe Nate is.
-Jó.Igazatok van.-nevettem.
-Persze, hogy igazunk van.-nevetett Nick is.
-Na mostmár hagyjatok.-viccelődtem.
-Mi hagyunk is.Más fog lefoglalni.-vigyorgott Clair.
-Ezt hogy érted?-néztem értetlenül?
-Fordulj meg.-kiáltották.-Mi nem vagyunk itt.
És elmentek.Csak néztem utánuk még mindig értetlenül, de gondoltam, akkor mostmár hátra nézek.
Fordultam volna, ha tudtam volna, mert Chad hátulról átölelt.
-Gyönyörűen énekelsz.
-Köszi.
-Most lesz egy karaoke.Nem akarsz beszállni?
-Nem lenne fair a többiekkel szemben.-utasítottam el.
-Rendben, de én beszállok.Mindjárt jövök.Addig ülj le valahova.
Elmentem és leültem egy asztalhoz.2 perc múlva leült valaki.
-Szia.Zack vagyok.Te jöttél Chad-del?
-Szia.Én Avril vagyok.Igen vele jöttem.Miért?
-Akkor tuti Chad fog nyerni, ha vele jöttél.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hát nagyon szép vagy.
-Nem erre értettem.Hogy érted, hogy Chad fog nyerni?
-Óóó, szóval ezt nem említette.
-Mit?-idegeskedtem.
-Mindig amikor rendez valaki egy bulit, akkor a pasik versenyeznek, hogy ki tudja elhozni a legszebb csajt.Persze erről a lányok általában nem tudnak, mert csak képek készülnek és úgy döntik el.-magyarázta.
-És a képek mikor készülnek?-néztem rá idegesen.
-Egy tánc közben.Általában a karaoke után van.
Egyre idegesebb lettem.És már nem tudtam mit csináljak, ezért a legkönnyebb utat választottam.Megkerestem Kelly-t.
-Szia.Mivel jöttetek?
-Szia.Autóval.Miért?
-Idetudnád adni a kulcsot?Anyu hívott, hogy menjek haza, mert Anny nem mozdul ki a szobájából.
-Tessék.De visszajössz, ugye?
-Persze.Csak 30 perc.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta és megölelt.
Kiléptem az ajtón, remélem feltűnés nélkül.Gyorsan megkerestem a fekete BMW-t.
Beültem és elindultam hazafele.Éppen hazaértem, amikor elkezdett csörögni a mobilom.Kelly volt az.
-Hol vagy már?Azt mondtad fél óra és már Chad is rajtam keres téged.
-Keressen csak.Bocsi, de nem megyek vissza.
-Na ne szórakozz velem.Haza akarok menni és nem tudok.-idegeskedett.
-Rendben.Akkor elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Szia.
Beültem az autóba és visszamentem. Arra számítottam, hogy kint fog várni, de tévedtem.Próbáltam hívni, de nem sikerült.Bekellett mennem.
Kinyitottam az ajtót, de szerencsére senki nem vette észre.Kivéve Liam, Justin, Kelly-ék, Dave-ék, és Chad.
-Te mégis hol voltál?-támadott le Liam.
-Hagyjál!-kiabáltam rá.
-Neked meg mi bajod?-nézett furcsán.
Nem érdekelt, hogy ő még beszél, fogtam magam és mentem megkeresni Kelly-t.
-Na itt vagyok.Mostmár mehetünk.-megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni magam után.
Kiléptünk az ajtón, de tovább nem engedett.
-Miért léptél le?-dühöngött.
-Mondtam már.
-Igen.Mondtad, csak nem az igazat.
-Nem most fogom ezt megbeszélni veled.
És ekkor nyílt ki az ajtó és lépett ki rajta Chad.
-Akkor legalább velem beszéld meg.
-Nem.Most hazamegyek.
-Nem mész sehova.-kapta el a kezem és nem engedett el.
-Engedj már el.Nem tarthatsz itt!-kiabáltam rá.
-Ez az én bulim, azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarom.-akaratoskodott és rángatott.
-Ez nem a te bulid, hanem Liam-é. És most engedj el!-ordítottam rá.
-Haver!Engedd már el!-szólt rá Liam Chad-re.
-Ne szólj már bele!Ez nem rád tartozik.
-Engedd el.-ismételte lassabban.
Nem tudom, hogy csinálta, de elengedett.Én gyorsan elszaladtam, de nem tudtam hova menjek.A házunk messze volt.Kelly-vel nem volt kedvem beszélni, a többiek meg a buliba voltak még.Ekkor jutott eszembe egy személy, akire mindig számíthatok.Jake.
-Szia Jake.-zokogtam.
-Szia.Avril te vagy az?
-Aludhatok ma nálad?
-Persze.Hol vagy most?
-Az nem fontos.1 perc és ott vagyok.
Jake már várt a ház előtt és egy kicsit meg volt ijedve.Nem csoda, már annyira sírtam, hogy tényleg elég szarul nézhettem ki.
-Hé, mi történt?-kérdezte és közben szorosan átölelt.
Nem tudtam válaszolni, de szerintem ő is megértette.Felmentünk a szobájába.Lefeküdtem a kanapéra és gyorsan el is aludtam.
Nagyon megijeszthettem Jake-t, de nem hiszem, hogy jobban megijedt volna, mint én amikor Chad ráncigált.
De egy dolog biztos: Ezt a napot, nem fogom elfelejteni olyan könnyen.
Reggel korán felkeltem.A szokásos menet volt, csak most volt egy kis időm gondolkodni.Anny-t megint én vittem suliba.Útközben a mindennapos hisztijét hallgattam, mert neki ez kell, az kell és már én is elég ideges lettem és kiabáltam vele.
-Anny fejezd már be.Ha annyira kell neked valami, akkor vedd meg te.Én is megveszem magamnak a dolgokat.
-Te könnyen vagy.Mindent megkapsz, amit csak akarsz.
-Te egy szót sem szólhatsz.Mielőtt apu meghalt, te kaptál meg mindent.Ha kevesebbet hisztiznél anyu neked is megvenné a dolgokat.
Úgy láttam elgondolkodott ezen, mert az út hátralevő részében, egy szót sem szólt.
Kiraktam a suli előtt és indultam is tovább.Útközben gyorsan felhívtam a lányokat.Jobb ha egyszerre beszélük minannyiukkal, mint külön-külön.
-Sziasztok.
-Sziaaa.-mondták egyszerre.
-Szerintetek mit csináljak?-tértem a lényegre.
-Ne mond, hogy még nem döntötted el!-mondta Kelly.
-Én nem mondtam, csak te belelátsz a fejembe.-nevettem.
-Na jó figyelj ide!-kezdte Nicky.-Ez a te döntésed, és nem akarunk befolyásolni téged, DE ha jól szeretnéd legalább egy este érezni magad, akkor elmész.
-Igazatok van.-sóhajtottam.
-Akkor elmész?-kérdezte Clair.
-Igen.-adtam rá a végleges választ.-Egy pillanat csak hívnak a másikon.
-Oké, megvárunk.-szólalt meg először Nicky.
-Szia Avril.-szólt egy hang.
-Szia Dave.
-Ma lesz egy fellépésünk.-kiabált a háttérből valaki.
-Ki volt ez?Nick??
-Ja, de itt van Nate is.-válaszolt lazán.-Akkor ma jössz?
-Hol lesz?
-Egy házibuliba hívtak.Valami Liam tartja.
-Ott leszek.Engem már meghívtak.
-Akkor oké.Majd ott találkozunk.Szia.
-Sziasztok.
Átnyomtam a másikra.
-Na itt vagyok.
-Na ki volt az?
-Csak Dave.
-És mit akart?-kérdezte szépen lassan Nicky.
-Semmit, csak mondta, hogy lesz egy fellépésünk ma este.
-És te elmész.Igaz?-mondta csalódottan Kelly.
-Igen, de amúgy is mentem volna, mert pont ott lesz a fellépés.
-Akkor jó.Megnyugodtam.
-De ha elakartok jönni, akkor szóljatok Nick-éknek.
-Oké, akkor majd beszélünk velük.-csapott rá egyből az ajánlatomra Clair.
-Ez most komoly?-döbbent le Nicky.
-Mi van?Ott biztos lesznek jó pasik.-válaszolt Clair.
-Na jó mostmár leteszlek titeket, mert kikell vennem a szekrényemből a könyveket.
-Oké.Akkor szia.-köszönt el elsőként Kelly.
-Sziasztok.
Pont amikor letettem a telefont Chad mellém állt, mintha csak erre várt volna.
-Szia.Akkor eljössz velem?-mosolygott.
-Szia.Igen.-mosolyogtam vissza rá.
-Akkor érted megyek 6-ra.-javasolta.-Oké?
-Oké.
Bementem francia órára.Mindenki bent volt már csak a tanár, Chad és én hiányoztunk.Amikor beléptünk mindenki ledöbbent, hogy egymással beszélgetünk.
Leültem a helyemre és elkezdtem nyomkodni a telefonom.Chad is elővette az övét és egymással sms-eztünk.Persze semmi komoly dolgot nem mondtam el neki, csak olyan dolgokat amit bárki tudhat rólam.
Az 7. óra után elmentem Anny-ért és hazamentem.Érdekes módon most nem csak kedves volt Anny hanem még meg is ölelt, mert elmentem érte.Lehet hogy hatott rá amit mondtam?
Gyorsan elkészültem.Felvettem egy pánt nélküli kék Bubble szoknyát,feltettem egy ,,kis" sminket, elővettem a kék magassarkúmat és lementem a konyhába kávét inni.Még volt egy kis időm, ezért mentem Anny-nek segíteni, mert nem érti a leckét.
-Na jó.Tudod egyáltalán mi a feladat?
-Nem.-mondta egyszerűen.-De van egy ötletem.
-Na és mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Nekem nincs kedvem megcsinálni és nem is értem.-kezdte magyarázni-Te viszont érted, és így megtudod csinálni nekem.Látod milyen egyszerű?
-Még mit nem! Majd te megcsinálod, vagy ha annyira kell segítség és tőlem nem fogadod el, akkor megvárod anyut.ENNYI!
Eközben csengettek.
-Mindjárt jövök, maradj itt!-szóltam rá.
Lementem az emeletről és az ajtóhoz léptem.Kinyitottam és ott állt Chad, és mondanomsem kell.Nagyon elegáns volt.
-Szia!
-Szia!-odalépett hozzám és adott egy puszit az arcomra.-Mehetünk?
-Persze.Csak egy pillanat.Addig gyere be.
Felszaladtam az emeletre és szóltam Anny-nek, hogy elmegyek.
-Nem kérdeztem.-mondta gonoszan.
-Már megint mi bajod van?
-Nekem semmi, de azért jó lenne, ha egyszer velem is foglalkoznál.
-Ezt meg hogy érted? Reggel elviszlek suliba és hazahozlak.Ha kell segítség,akkor segítek.És te azt mondod, nem foglalkozom veled?
-Nem erre gondoltam.De mindegy, menjél, mert vár a pasid.-kuncogott.
-Nem a pasim.És mire hazajövök egy kicsit lehetnél normálisabb is.
-Én mindig normális vagyok!-kiáltotta utánam.
És melyik világba?-gondoltam magamba.
-Na mostmár mehetünk.
-Mit csináltál?-érdeklődött.
-Inkább hagyjuk.-néztem rá szomorúan.
Beültünk az autóba és elindultunk.10perc múlva megérkeztünk. A ház kivolt világítva.Bentről lehetett hallani a zenét és rengeteg ember ment be az ajtón.
-Megérkeztünk.-közölte Chad.
-Ha nem mondod rá sem jövök.-mosolyogtam rá.
Kiszállt az autóból és átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót.
-Köszi.-mondtam.
Bolintott egyet és megfogta a kezem.Elindultunk a bejárati ajtó felé.Nem tudom hányan állhattak ott, de minket hamar beengedtek.Amikor beléptek egy színpad volt szembe velem, ahol éppen Dave, Nick és Nate zenéltek. Kelly-ék egy kicsit arrébb álltak.Ahogy megláttam őket odaszaladtam hozzájuk.
-Sziasztok.-öleltem meg őket.
-Szia.-mondták egyszerre.
-Mikor fogsz énekelni?-kérdezte Clair.
-Nem tudom.
-Akkor most.-kiáltotta izgatottan Nicky.
Felnéztem Dave-re és ő is bólogatott.Először nem értettem, de rájöttem, hogy azt akarják, hogy most menjek fel énekelni.Kelly a kezembe adta a mikrofont, én pedig felszaladtam a fiúk közé.
Elénekeltem 5 számot és úgy láttam néhányan meglepődtek.Amikor lementünk pihenőt tartani Dave szorosan megölelt.
-Oké Dave.Mostmár elengedhetsz.-szóltam rá.
-Biztos?
Bólintottam.
-Nézzük csak.Mióta nem láttalak?-gondolkodott.
-Jó.Értem.-bólogattam.-Egy kicsit hanyagoltalak titeket.
-Egy kicsit?-szállt bele a beszélgetésbe Nate is.
-Jó.Igazatok van.-nevettem.
-Persze, hogy igazunk van.-nevetett Nick is.
-Na mostmár hagyjatok.-viccelődtem.
-Mi hagyunk is.Más fog lefoglalni.-vigyorgott Clair.
-Ezt hogy érted?-néztem értetlenül?
-Fordulj meg.-kiáltották.-Mi nem vagyunk itt.
És elmentek.Csak néztem utánuk még mindig értetlenül, de gondoltam, akkor mostmár hátra nézek.
Fordultam volna, ha tudtam volna, mert Chad hátulról átölelt.
-Gyönyörűen énekelsz.
-Köszi.
-Most lesz egy karaoke.Nem akarsz beszállni?
-Nem lenne fair a többiekkel szemben.-utasítottam el.
-Rendben, de én beszállok.Mindjárt jövök.Addig ülj le valahova.
Elmentem és leültem egy asztalhoz.2 perc múlva leült valaki.
-Szia.Zack vagyok.Te jöttél Chad-del?
-Szia.Én Avril vagyok.Igen vele jöttem.Miért?
-Akkor tuti Chad fog nyerni, ha vele jöttél.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hát nagyon szép vagy.
-Nem erre értettem.Hogy érted, hogy Chad fog nyerni?
-Óóó, szóval ezt nem említette.
-Mit?-idegeskedtem.
-Mindig amikor rendez valaki egy bulit, akkor a pasik versenyeznek, hogy ki tudja elhozni a legszebb csajt.Persze erről a lányok általában nem tudnak, mert csak képek készülnek és úgy döntik el.-magyarázta.
-És a képek mikor készülnek?-néztem rá idegesen.
-Egy tánc közben.Általában a karaoke után van.
Egyre idegesebb lettem.És már nem tudtam mit csináljak, ezért a legkönnyebb utat választottam.Megkerestem Kelly-t.
-Szia.Mivel jöttetek?
-Szia.Autóval.Miért?
-Idetudnád adni a kulcsot?Anyu hívott, hogy menjek haza, mert Anny nem mozdul ki a szobájából.
-Tessék.De visszajössz, ugye?
-Persze.Csak 30 perc.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta és megölelt.
Kiléptem az ajtón, remélem feltűnés nélkül.Gyorsan megkerestem a fekete BMW-t.
Beültem és elindultam hazafele.Éppen hazaértem, amikor elkezdett csörögni a mobilom.Kelly volt az.
-Hol vagy már?Azt mondtad fél óra és már Chad is rajtam keres téged.
-Keressen csak.Bocsi, de nem megyek vissza.
-Na ne szórakozz velem.Haza akarok menni és nem tudok.-idegeskedett.
-Rendben.Akkor elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Szia.
Beültem az autóba és visszamentem. Arra számítottam, hogy kint fog várni, de tévedtem.Próbáltam hívni, de nem sikerült.Bekellett mennem.
Kinyitottam az ajtót, de szerencsére senki nem vette észre.Kivéve Liam, Justin, Kelly-ék, Dave-ék, és Chad.
-Te mégis hol voltál?-támadott le Liam.
-Hagyjál!-kiabáltam rá.
-Neked meg mi bajod?-nézett furcsán.
Nem érdekelt, hogy ő még beszél, fogtam magam és mentem megkeresni Kelly-t.
-Na itt vagyok.Mostmár mehetünk.-megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni magam után.
Kiléptünk az ajtón, de tovább nem engedett.
-Miért léptél le?-dühöngött.
-Mondtam már.
-Igen.Mondtad, csak nem az igazat.
-Nem most fogom ezt megbeszélni veled.
És ekkor nyílt ki az ajtó és lépett ki rajta Chad.
-Akkor legalább velem beszéld meg.
-Nem.Most hazamegyek.
-Nem mész sehova.-kapta el a kezem és nem engedett el.
-Engedj már el.Nem tarthatsz itt!-kiabáltam rá.
-Ez az én bulim, azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarom.-akaratoskodott és rángatott.
-Ez nem a te bulid, hanem Liam-é. És most engedj el!-ordítottam rá.
-Haver!Engedd már el!-szólt rá Liam Chad-re.
-Ne szólj már bele!Ez nem rád tartozik.
-Engedd el.-ismételte lassabban.
Nem tudom, hogy csinálta, de elengedett.Én gyorsan elszaladtam, de nem tudtam hova menjek.A házunk messze volt.Kelly-vel nem volt kedvem beszélni, a többiek meg a buliba voltak még.Ekkor jutott eszembe egy személy, akire mindig számíthatok.Jake.
-Szia Jake.-zokogtam.
-Szia.Avril te vagy az?
-Aludhatok ma nálad?
-Persze.Hol vagy most?
-Az nem fontos.1 perc és ott vagyok.
Jake már várt a ház előtt és egy kicsit meg volt ijedve.Nem csoda, már annyira sírtam, hogy tényleg elég szarul nézhettem ki.
-Hé, mi történt?-kérdezte és közben szorosan átölelt.
Nem tudtam válaszolni, de szerintem ő is megértette.Felmentünk a szobájába.Lefeküdtem a kanapéra és gyorsan el is aludtam.
Nagyon megijeszthettem Jake-t, de nem hiszem, hogy jobban megijedt volna, mint én amikor Chad ráncigált.
De egy dolog biztos: Ezt a napot, nem fogom elfelejteni olyan könnyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése