Magamról: Avril vagyok.16 éves és Londonban élek, nagyon szeretek sportolni, olvasni, énekelni, táncolni. Van egy bandám, járok minden héten 2-szer táncolni, futni és lovagolni is szoktam. Mindemellett járok gitár- és zongoraórákra is, és ,,boldog" párkapcsolatban élek, de kezdjük az elején.:)
Az életem elég nehéz, mióta elköltöztünk anyuval Párizsból. Apu meghalt, egy autóbalesetben, de ez már 2 éve történt és nem nagyon beszélünk róla. A hugom még csak 11 éves, de már így is nagyon sok gond van vele, és nem tudja anyu megfékezni, ezért nekem kell még vele is foglalkoznom. A költözés óta, nem tudom mit kezdjek magammal, ráadásul még nem is voltam suliban, így holnap lesz az első napom.
Szeptember 1.
Reggel 6 óra van.Mivel ma suli van, ezért gyorsan kipattantam az ágyból, lezuhanyoztam, fogat mostan, és felöltöztem.A hatás kedvéért egy kis sminket is tettem magamra, de most nem vittem túlzásba, mert nem szeretném, hogy azt higgye bárki is, hogy egy beképzelt ribanc vagyok. Leszaladtam a konyhába, egy kis kávét inni, és meglepetésemre, az asztalon egy kulcs hevert. Nem tudtam mire véljem, ezért visszaszaladtam az emeletre, de ezúttal anyuhoz vettem az irányt. Láttam, hogy ébren van, de nagyon sápadt volt, ezért inkább, csak elköszöntem.
-Jó reggelt Anyu!
-Szia Kicsim! Mi újság?
-Semmi, csak gondoltam szólok, hogy megyek suliba.
-Rendben, de most, hogy nem tudlak folyamatosan vinni, ezért úgy dönöttem, ha már megszerezted a jogsit, akkor mehetnél egyedül is.-mondta mosolyogva.
-Anya erre nincs semmi szükség.-tiltakoztam.-nem szeretném, hogy ennyit költs rám.Így is van elég bajunk Anny miatt.
-Nyugodj meg kicsim.-nyugtatgatott.-Anny-vel nem lesz semmi baj.Megpróbálok beszélni vele, de te most inkább menj suliba.
-Rendben. Szia Anyu!-köszöntem el, és gyorsan megöleltem.
-Szia.-nyomott egy gyors puszit a homlokomra.
-Szia Kicsim! Mi újság?
-Semmi, csak gondoltam szólok, hogy megyek suliba.
-Rendben, de most, hogy nem tudlak folyamatosan vinni, ezért úgy dönöttem, ha már megszerezted a jogsit, akkor mehetnél egyedül is.-mondta mosolyogva.
-Anya erre nincs semmi szükség.-tiltakoztam.-nem szeretném, hogy ennyit költs rám.Így is van elég bajunk Anny miatt.
-Nyugodj meg kicsim.-nyugtatgatott.-Anny-vel nem lesz semmi baj.Megpróbálok beszélni vele, de te most inkább menj suliba.
-Rendben. Szia Anyu!-köszöntem el, és gyorsan megöleltem.
-Szia.-nyomott egy gyors puszit a homlokomra.
Beszálltam az autóba, és gyorsan elindultam.Tudtam hova kell mennem, hiszen már nyáron is voltam bent, és szerencsére a legtöbb osztálytársamat, akkor megismeretem.
Megálltam a parkolóba és már akkor észrevettem, hogy nagyon sok pasi figyel engem, de nem igazán érdekelt, hiszen már a régi sulimba is ez volt, ahányszor csak megjelentem, az összes fiú rám figyelt, amit kértem azt megtették, ezért is szerettem annyira őket.
Kiszálltam és bementem az épületbe. A portán elkértem a szekrény kulcsomat és gyorsan meg is kerestem. A 148-asat kaptam.Gondoltam ez csak egy véletlen, hiszen ez az a dátum, amikor apu meghalt.2011.04.08.
Az egyik srác nagyon nézett miközben én elgondolkodtam és csak a kulcsomat néztem, amikor már elindult felém, gyorsan odaléptem a szekrényemhez, hátha el tudom kerülni, hogy beszélnem kelljen vele, de ez nem jött be:
Megálltam a parkolóba és már akkor észrevettem, hogy nagyon sok pasi figyel engem, de nem igazán érdekelt, hiszen már a régi sulimba is ez volt, ahányszor csak megjelentem, az összes fiú rám figyelt, amit kértem azt megtették, ezért is szerettem annyira őket.
Kiszálltam és bementem az épületbe. A portán elkértem a szekrény kulcsomat és gyorsan meg is kerestem. A 148-asat kaptam.Gondoltam ez csak egy véletlen, hiszen ez az a dátum, amikor apu meghalt.2011.04.08.
Az egyik srác nagyon nézett miközben én elgondolkodtam és csak a kulcsomat néztem, amikor már elindult felém, gyorsan odaléptem a szekrényemhez, hátha el tudom kerülni, hogy beszélnem kelljen vele, de ez nem jött be:
-Szia.Én Chad vagyok.Tudok segíteni valamiben?
-Szia.Avril vagyok.Köszi nem, majd szólok.-próbáltam lerázni.
-Rendben, de esetleg valami baj van, mert láttam, hogy az előbb nagyon elgondolkodtál.-láttam, hogy próbált közeledni, így inkább hátrébb léptem.Egy kicsit furcsán nézett, de inkább megállt.
-Bocsi, de nem szeretnék, most erről beszélni.
-Hát jó, ahogy gondolod, de szólj ha beszélgetni szeretnél.-mosolygott.
-Mindenképp.-mosolyogtam vissza rá.
Ahogy elment, én visszafordultam a szekrényhez, de oldalról, azért figyeltem, hogy kikhez ment oda. Mindegyik faggatni kezdte, de úgy gondoltam csak kíváncsiak.
Óra előtt bementem a terembe és leültem a helyemre. Az egyik lány távolról méregetett, elég feltűnően, és már én se bírtam tovább:
-Szia.Avril vagyok.Bocsi, de valami baj van, mert észrevettem, hogy egy ideje már figyelsz engem.-kezdtem félrevezetés nélkül.
-Szia.Nincs semmi baj, csak elgondolkodtam, hogy-hogy lehet, az, hogy én már tavaly óta ide járok, és a leghelyesebb fiú ebben a suliban, még mindig nem szólított le, téged meg már az első nap.-hadarta szegény.
-Tessék??-csak néztem rá, mert nem nagyon értettem miről van szó.
-Láttam, amikor Chad-del beszélgettél.-nézett mélyen a szemembe.
-Óóó, akkor már értem.Hidd el, nem tudom miért akart annyira beszélgetni velem, de leráztam szóval, mostmár nem hiszem, hogy beszélni fogunk.-néztem rá megértően.
-Hát, azt kétlem.-mondta, és egy kicsit még meg is ijesztett.-Kevés esély van arra, hogy távol maradjon tőled, mivel övé a melletted lévő szekrény.
-Hát akkor beszélgetünk néhányszor, de úgyse lesz semmi, ezen kívül.-már éppen menni akartam, amikor megfogta a kezem, valaki és magához rántott.
-Szia.-mondta egy hang, de enyhén megvoltam lepődve, ezért nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi is történik, de ahogy megláttam az arcát, rájöttem ki az.Chad.
-Szia.-szóltam vissza és épp elakartam lépni, amikor visszarántott magához, és megölelt.
-Miért menekülsz előlem??-súgta a fülembe.
-Nem menekülök.-mondtam, közben elhúztam a fejem.-de nincs kedvem, most beszélgetni, szóval akár el is engedhetnél.
-Rendben.-úgy láttam vette az adást, és el is lépett tőlem.-de még beszélünk.
Mentem vissza a helyemre, amikor megláttam, hogy az ajtóban áll a haverjaival, és engem néznek.
Végre vége van az első napnak. Indultam ki a suliból,de amikor megláttam Chad egyik barátját a kocsimnál, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, vagy valami, mert nincs kedvem még egy embert már az első napon lerázni.
-Szia Avril.-már messziről kiabált.
-Szia. Te mit csinálsz itt?-közben mutattam a kocsira.
-Téged vártalak.-belenézett a szemembe, és egy apró mosoly jelent meg az ajkain.
-És miért?-kérdeztem, talán egy kicsit ridegen, de tényleg nem volt jó kedvem, miután eszembe jutott, hogy is halt meg Apu.
Láttam a szemében, hogy észrevette valami nagyon nincs rendben velem, mert folyamatosan a tekintetemet kereste.
Még így is, hogy nem ismer, simán megállapítja a dolgokat,és kedvesen érdekldik irántam, ez azért kedves volt tőle.
-Minden rendben?Láttam, hogy egész nam sápadt voltál.Tudok valamiben segíteni?
-Ez nagyon kedves, de nem hiszem, hogy segíteni tudnál.De most sietnem kell. Szia.-köszöntem el, és megvártam, hogy ellépjen a BMW-től, hogy betudjak szállni.
-Hát akkor szia.-szomorodott el.
Hazafele úton egész végig csak gondolkoztam, hogy ha ma Chad és az egyik haverja próbálkozott be, akkor holnap ki fog?!
Ahogy beléptem a házba, szaladtam is fel az emeletre.Benyomtam a gépet, és ameddig vártam, hogy betöltsön a facebook, addig lementem a konyhába kávét főzni.
Gyorsan megittam, és ahogy felértem a szombámba 30értesítés, 10üzenet, és szintén 30ismerősnek jelölés fogadott. Egy kicsit meglepődtem, de az üzeneteket tudtam, hogy ki küldhette: Chad és a haverja: Liam.
Mindketten elég nyomulós szöveget nyomtak, ezért úgy döntöttem, inkább ledőlök, és alszok egy kicsit.
Sajnos ebből a kis alvásból 13 óra lett.
-Szia.Avril vagyok.Köszi nem, majd szólok.-próbáltam lerázni.
-Rendben, de esetleg valami baj van, mert láttam, hogy az előbb nagyon elgondolkodtál.-láttam, hogy próbált közeledni, így inkább hátrébb léptem.Egy kicsit furcsán nézett, de inkább megállt.
-Bocsi, de nem szeretnék, most erről beszélni.
-Hát jó, ahogy gondolod, de szólj ha beszélgetni szeretnél.-mosolygott.
-Mindenképp.-mosolyogtam vissza rá.
Ahogy elment, én visszafordultam a szekrényhez, de oldalról, azért figyeltem, hogy kikhez ment oda. Mindegyik faggatni kezdte, de úgy gondoltam csak kíváncsiak.
Óra előtt bementem a terembe és leültem a helyemre. Az egyik lány távolról méregetett, elég feltűnően, és már én se bírtam tovább:
-Szia.Avril vagyok.Bocsi, de valami baj van, mert észrevettem, hogy egy ideje már figyelsz engem.-kezdtem félrevezetés nélkül.
-Szia.Nincs semmi baj, csak elgondolkodtam, hogy-hogy lehet, az, hogy én már tavaly óta ide járok, és a leghelyesebb fiú ebben a suliban, még mindig nem szólított le, téged meg már az első nap.-hadarta szegény.
-Tessék??-csak néztem rá, mert nem nagyon értettem miről van szó.
-Láttam, amikor Chad-del beszélgettél.-nézett mélyen a szemembe.
-Óóó, akkor már értem.Hidd el, nem tudom miért akart annyira beszélgetni velem, de leráztam szóval, mostmár nem hiszem, hogy beszélni fogunk.-néztem rá megértően.
-Hát, azt kétlem.-mondta, és egy kicsit még meg is ijesztett.-Kevés esély van arra, hogy távol maradjon tőled, mivel övé a melletted lévő szekrény.
-Hát akkor beszélgetünk néhányszor, de úgyse lesz semmi, ezen kívül.-már éppen menni akartam, amikor megfogta a kezem, valaki és magához rántott.
-Szia.-mondta egy hang, de enyhén megvoltam lepődve, ezért nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi is történik, de ahogy megláttam az arcát, rájöttem ki az.Chad.
-Szia.-szóltam vissza és épp elakartam lépni, amikor visszarántott magához, és megölelt.
-Miért menekülsz előlem??-súgta a fülembe.
-Nem menekülök.-mondtam, közben elhúztam a fejem.-de nincs kedvem, most beszélgetni, szóval akár el is engedhetnél.
-Rendben.-úgy láttam vette az adást, és el is lépett tőlem.-de még beszélünk.
Mentem vissza a helyemre, amikor megláttam, hogy az ajtóban áll a haverjaival, és engem néznek.
Végre vége van az első napnak. Indultam ki a suliból,de amikor megláttam Chad egyik barátját a kocsimnál, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, vagy valami, mert nincs kedvem még egy embert már az első napon lerázni.
-Szia Avril.-már messziről kiabált.
-Szia. Te mit csinálsz itt?-közben mutattam a kocsira.
-Téged vártalak.-belenézett a szemembe, és egy apró mosoly jelent meg az ajkain.
-És miért?-kérdeztem, talán egy kicsit ridegen, de tényleg nem volt jó kedvem, miután eszembe jutott, hogy is halt meg Apu.
Láttam a szemében, hogy észrevette valami nagyon nincs rendben velem, mert folyamatosan a tekintetemet kereste.
Még így is, hogy nem ismer, simán megállapítja a dolgokat,és kedvesen érdekldik irántam, ez azért kedves volt tőle.
-Minden rendben?Láttam, hogy egész nam sápadt voltál.Tudok valamiben segíteni?
-Ez nagyon kedves, de nem hiszem, hogy segíteni tudnál.De most sietnem kell. Szia.-köszöntem el, és megvártam, hogy ellépjen a BMW-től, hogy betudjak szállni.
-Hát akkor szia.-szomorodott el.
Hazafele úton egész végig csak gondolkoztam, hogy ha ma Chad és az egyik haverja próbálkozott be, akkor holnap ki fog?!
Ahogy beléptem a házba, szaladtam is fel az emeletre.Benyomtam a gépet, és ameddig vártam, hogy betöltsön a facebook, addig lementem a konyhába kávét főzni.
Gyorsan megittam, és ahogy felértem a szombámba 30értesítés, 10üzenet, és szintén 30ismerősnek jelölés fogadott. Egy kicsit meglepődtem, de az üzeneteket tudtam, hogy ki küldhette: Chad és a haverja: Liam.
Mindketten elég nyomulós szöveget nyomtak, ezért úgy döntöttem, inkább ledőlök, és alszok egy kicsit.
Sajnos ebből a kis alvásból 13 óra lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése