6.fejezet-A meglepetés

Szeptember 6-7

Nahát, akkor kezdem a szombati napommal.
Majdnem egész nap csak pihentem.Anyu nem tud semmiről, így nem is akartam a nyakán lógni nehogy rákérdezzen valamire.3-óra körül elmentem a plázába, 3 ruhát vettem magamnak, Anny-nek egy I LOVE YOU-s plüss macit, anyunak pedig egy szivecskés karkötőt.Szerencsére egy ismerőssel sem találkoztam.
Amikor hazaértem, odaadtam az ajándékokat és felszaladtam a szobámba és lefeküdtem aludni.

Avril új ruhái


I LOVE YOU maci

Szívecskés karkötő

Vasárnap tanultam meg segítettem anyunak ebédet főzni. Anny-t elvittem az egyik barátnőjéhez.Ameddig Anny-tvártam, addig elmentem moziba és megnéztem egy vígjátékot.Nem volt vicces, bár sok ember szerint az volt.Amikor kimentem a teremből néhány srác rám mosolygott.Nem ismerem őket, de mégis úgy éreztem, hogy ennek ellenére, megbízhatnék bennük.Furcsa dolgok ezek.
Gyorsan elmentem Anny-ért és hazamentünk.Készítettem magamnak egy kávét így estére és lefeküdtem aludni.Még utoljára bekapcsoltban a notebook-ot és megnéztem a facebook-omat és a twitter-emet. Face-n 24 értesítés, 10 üzenet és 12 ismerősnek jelölés fogadott. Twitteren 50 követőm volt most pedig 200.Egy kicsit lepődtem meg ezeken. Fogalmam sincs, hogy honnan ismer engem ennyi ember.Nem gondolkoztam sokat, bedugtam a fülembe a fülhallgatót,  bekapcsoltam a zenét és lefeküdtem.

Szeptember 8

3 órakor ébredtem fel. Egyszerűen nem tudok valami miatt aludni. Lementem a konyhába és gondolkoztam.Egészen addig amíg valaki meg nem zavart.
-Szia Kicsim.Nem tudsz aludni?
-Szia Anyu.Nem.Valami nem hagy nyugodni, de nem tudom, hogy mi.
-Történt valami mostanába amit  nem mondtál el?-gyanakodott.
-Mi?-néztem rá furán.-Nem történt semmi.
-Akkor menj és aludj.
Felálltam a székemről és elindultam az  emelet felé.
-Te nem alszol vissza?-fordultam vissza.
-Nem, mennem kell dolgozni.Szia.
-Szia.
Visszafeküdtem az ágyba, de egyszerűen nem tudtam elaludni.Jobbnak láttam, ha felkelek és elkészülök mire menni kell suliba.
Felvettem az egyik új ruhámat, kisminkeltem magam és kész is lettem.
Anny-t megint én vittem.Kiraktam a suli előtt és adtam egy kis pénzt neki, hogy haza tudjon menni.
A suli előtt senki nem volt.Egy kicsit meglepődtem, de végülis kiderült, hogy miért.
Bementem az ajtón és a folyosón sem volt senki.Itt már aggasztott.Tovább mentem és a teremben se volt senki.A folyosón sétálgattam, amikor összefutottam az igazgatóval.
-Jó reggelt Miss.
-Jó reggelt.Nem tudja véletlen, hogy hol vannak a többiek?
-Jöjjön velem.
Nem mondhattam, hogy inkább nem, így muszáj volt mennem.
Beléptünk az előadó terembe.Mindenki ott volt.Amikor megláttak, az összes diák elkezdett tapsolni.
-Igazgató Úr?-néztem félénken.-Mi történik itt?
-Látja ott azt a színpadot?-mutatott előre a jobb kezével.
Óvatosan bólintottam.
-Na akkor itt van ez a mikrofon, a bandája és énekeljen egész nap.-örömködött.
-De én ezt nem értem.Hogy és miért?-idegeskedtem.
-Chad,Liam és Justin szólt, hogy nagyon jól tudsz énekelni. Mivel a mi iskolánkban nem sok tehetség van, ezért szeretnénk, ha te bebizonyítnád, hogy igen is jó lenne, ha ilyenekkel foglalkoznának.
-Hát rendben.-vettem el a mikrofont.
Elindultam a színpad felé, ahol már játszottak a többiek. A színpad előtt álltak a "barátaim". Nem mosolyogtam rájuk, bár ők nagyon vigyorogtak.
Felálltam a többiek mellé és elkezdtem énekelni. A 3.szám után láttam meg Kelly-t.
Nem értettem, hogy mit keres itt, de úgy voltam vele, hogy eléneklek még 5 számot, utána meg lelépek.
Hát majdnem összejött.Csak ha a végén, amikor már mindenki kiment nem zárják be az ajtót akkor sikerül is.
-Na nekem elegem van abból, hogy nem szólsz hozzánk, kerülsz minket és legfőképp, hogy átnézel rajtunk.-kezdte Chad.
-Ne csinálj úgy mintha én lennék a hibás.Te voltál az aki erőszakoskodott velem, rávetted a legjobb barátomat, hogy verjen át és mindemellett még engem állítasz be rossznak.Hát menj a francba.-idegeskedtem.
-Hé,nyugodj már meg.-szólt lassan Dave.
-Te engem ne nyugtatgass.Egyébként meg mióta is vagytok jóba ezekkel?-néztem rájuk és mutattam Liam-ékre.
-És Kelly...-néztem rá.-Felejts el!Egy idő után lehet, hogy meg fogok bocsátani, de most ne számíts rá, és nem is fogunk találkozni.
-Mi?-lepődött meg.-Hogy érted, hogy nem fogunk találkozni?
-Hát mostantól magántanuló leszek...és mivel mondtad, hogy átjössz ebbe a suliba, úgy döntöttem én meg elmegyek egy időre.Esetleg csak az utcán fogunk találkozni.
Úgy láttam mindenkit megdöbbentett a kijelentésem.
-De ha már végeztünk is, akkor talán kiengedhetnétek, hogy hazamehessek és készülődhessek.-flegmáztam.
Szerencsére, most gyorsan felfogták, hogy nem akarok velük beszélni.Azért engem elég nehéz meggyőzni bármiről is.
Esetleg, akkor beszélhetünk végleges békülésről, ha őszintén bocsánatot kérnek, hagynak nekem időt átgondolni és tényleg mindent megtesznek a bizalmamért.
De azért itt egyáltalán nem tartunk.
Beültem a kocsimba és nem csináltam mást csak gondolkoztam.
Még jó, hogy sötétített ablakú a kocsi üvege.Egy kicsit furán néznének rám az emberek, amikor látják, hogy bent ülök az autóban és hátradőlve gondolkozok.
1-órával később elindultam.Amikor hazaértem, senki nem volt otthon, pedig anyuval beszélnem kellett volna, mert ma bulizni megyek és nem szóltam neki előre.Felhívtam telefonon és mint mindig most is azt csinálok amit akarok.
Felvettem a lila ruhát, amit most vettem és mint minden alkalommal most se maradhat el a smink.


Avril sminkje

Kiléptem a bejárati ajtón és belebotlottam egy srácba.
-Szia.Szeretnél valamit?-érdeklődtem.
-Szia.Avril-t keresem.
-Én vagyok.Miben segíthetek?
-Az egyik barátom mondta, hogy nézzem meg jól van-e.
-Óóó,és melyik barátról van szó?
-Jake.
-Értem, hát akkor mondja meg Jake-nek, hogy velem ne fogalkozzon.És  ha most megbocsát, elkell mennem.
Hát a buli amikor beléptem elég lapos volt, de gyorsan oldottam a feszültséget.A legtöbb ember meghívott valamire és ha azt vesszük, hogy 100ember volt, akkor elég KO leszek holnapra.
De mostmár hazamegyek és alszom.
Ha holnap boldogan kelek, akkor valami rossz fog történni, de ha nem, akkor se lehet tudni, hogy mi lesz!

5.fejezet-A távolság

Szeptember 5

Ma a szokásosnál is később keltem fel.Jake ébresztett fel 12 óra körül.Nem mentem suliba se, mert nem tartottam semmi értelmét.Ráadásul Chad-et sem akarom látni.
-Jó reggelt!-ébresztgetett Jake.
-Jó reggelt!-köszöntem vissza kómásan.
-Nincs kedved reggelizni?
-Bocsi, de nincs.Inkább haza akarok menni.
-Oké, egy pillanat.
Bólintottam és bementem a fürdőszobába sminkelni és megmosni az arcom.
Mikor végeztem és kimentem a szobából Jake már várt a kabátommal a kezében.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez csak természetes.
Kimentünk a lakásból és sétáltunk hazafelé.
-Figyelj csak.-rám nézett.-Tegnap mi történt, ami miatt hozzám jöttél?
-Nem baj, ha máskor mondom el?
-Nem.
Szó nélkül sétáltunk tovább, amikor megakadt a szemem 2 srácon.A mozi előtt álltak.Először nem ismertem fel őket, de amikor közelebb jöttek kitisztult a kép előttem.Liam és Justin volt.
-Jake!Nem fordulunk vissza?-néztem rá.
-Nyugi, nem fognak ide jönni.-nyugtatott.-Legalább is remélem.
Hát nem volt igaza, egyre közelebb jöttek.
-Figyelj, fáradt vagyok és egyáltalán nem akarok velük beszélni.-mondtam neki dühösen.
-Rendben, de akkor mondd el, hogy miért.
-Nem fogom elmondani, de ha annyira érdekel kérdezd meg Kelly-t.Ő úgy is mindent jobban tud.-idegesítettem fel magam.-Legalább is azt hiszi.
-Szóval akkor ti összevesztetek, igaz?
Nem válaszoltam.Inkább csak mérgelődtem magamban.De ameddig mi vitatkoztunk, addig Justin-ék odajöttek hozzám.
-Szia.Beszélhetnénk?
-Nem!-válaszoltam durván.
-Kérlek.Megkell beszélnünk a tegnap estét.
-Nem fogunk semmit megbeszélni.
Liam csak állt ott és egy szót sem szólt.Eddig a pillanatig.
-Chad nem direkt csinálta csak teljesen be volt állva.
-Nem érdekel, hogy részeg volt vagy sem.
-Ó szóval Chad csinált valamit.-szólt közbe Jake.
-Neked nem is mondta el?-döbbent le Justin.
-Nem, de jó, hogy összefutottunk, így megtudtam.-nézett rám dühösen.-Már csak egy kérdésem van akkor:Kelly-vel miért nem beszélsz?
Nem szóltam egy szót sem.Elfordítottam a fejem és mást kezdtem el nézni.
-Na akkor én elmondom.Röviden annyi, hogy Kelly kijátszotta Avril-t és ezért megharagudott.
-Te ott se voltál, mégis honnan tudod?-szóltam bele.
-Ott voltam, de az egy másik dolog, hogy nem lógtam folyamatosan Chad nyakán.-kontrázott.
Megráztam a fejem és folytattam.
-Érdekes, egyszer sem láttalak a közelébe.-vágtam vissza.
-Ott voltam és kész.Láttam mikor énekeltél, amikor leléptél, amikor visszajöttél és veszekedtél Chad-del és Kelly-vel.
-Ebből nekem csak annyi jön le, hogy mindig a közelembe voltál.-néztem rá furán.
-Na jó szerintem most már menjünk.-vágott közbe Jake.
Bólintottam. Justin egy szót sem szólt, amikor ezt kimondtam vagyis eltaláltam. Nem tudom elhinni, hogy Chad-del legjobb barátok és mégis a tudta nélkül tetszem neki.
-Figyelj csak.Sajnálom, hogy nem mondtam el, de ...
-Nincs semmi, de... elakartad titkolni előlem, ezt az egészet.Ráadásul egy olyan embertől tudtam meg, akit egyáltalán nem is ismerek.-dühöngött.-Ha elmondtad volna, akkor lehet, hogy tudtam volna segíteni, hogy elfelejtsd vagy éppen kibéküljetek.
-Ha Chad-re gondolsz, akkor felejtsd is el, ha Kelly-re, akkor azt is felejtsd el.
Az út többi részében egy szót sem szóltunk egymáshoz.Szerintem megharagudott rám, de nem jobban, mint ahogy én haragszom Kelly-re.
A ház előtt még elbúcsúztunk egymástól és bementem. Felszaladtam a szobámba.Átöltöztem, mert még mindig a kék Bubble szoknya volt rajtam.Lementem a konyhába, megsütöttem a pizzát, amit találtam.Tegnap óta nem volt semmi étel a szervezetembe a pián kívül.
Fél órája voltam otthon, amikor megcsörrent a telefonom.Nem tudtam, honnan jön a hang, ezért elkezdtem le-fel szaladgálni a házba.Végül a szobámba találtam meg az ágyon.Meg se néztem ki az, csak gyorsan felvettem.
-Igen?Ki az?
-Szia.Kelly vagyok.Beszél....
Ahogy kimondta a nevét, kinyomtam a telefont.Nem érdekel mit akar mondani.
Visszamentem a konyhába, mert még nem ettem meg a pizzát.
Másfél óra múlva már csengetett valaki.Odamentem az ajtóhoz és vettem egy mély levegőt.Kinyitottam és Liam állt ott.
-Szia.Kérlek hallgass meg.-mondta kedvesen.
Rácsaptam az ajtót.
-Nem érdekel és hagyjatok már!
Felmentem a szobába,megint átöltöztem, sminkeltem és kimentem az autóhoz.Mivel nincs senki akivel beszélgetni tudnék, ezért az egyetlen dolog amit csinálni tudok, az az hogy elmegyek moziba.Ott nem kell beszélni se és legalább nem is unom annyira magam.
Bementem az épületbe és beültem az egyik legijesztőbb horrorra.
Bár nem igazán értem miért mondják, hogy a legijesztőbb, én egyszer sem ijedtem meg.De akik rajtam kívül bent voltak folyamatosan visítottak.Akkor lehet, hogy mégis ijesztő volt?
Kimentem a moziból, szerencsére még nem volt sötét, így könnyen megláttam az autómat és a körülötte levő embereket.Nem voltak ismeretlenek, de gondolhattam volna, hogy mindenhol megtalálnak, főleg úgy hogy valaki mindig követ.Már komolyan elegem van belőlük.Sose hagynak békén.Szerintem már a magánéletemről mindent tudnak.De azért amin meglepődtem, hogy elég sokan voltak.Körülbelül mindenki akivel összevesztem, meg olyanok is akikkel nem.Chad, Liam, Justin, Kelly, Clair, Jake, Dave, Nick, Nate, Nicky, Zack.
-Ha azért vagytok itt, hogy beszéljetek velem, akkor mehettek is.-szóltam oda nekik, miközben mentem az ajtóhoz.De beszállni már nem tudtam, mert Justin odaállt az ajtó elé, amikor kiakartam nyitni.
-Mi nem megyünk sehova, ahogy te se.-mondta Liam.
-Tessék?-lepődtem meg.-Ha azt hiszed, hogy autó nélkül nem tudok elmenni, akkor rosszul hiszed.
Elnéztem oldalra és a mozi előtt ült 2 fiú.Nem ismerem őket, de mégis annyira ismerősek voltak.Odafordultam és elkedtem gondolkozni.Valahonnan biztos ismerem őket csak nem emlékszem.
Arrébb léptem nem törődve a többiekkel és hirtelen beugrott mindkettő.Az egyik Harry, a másik Levy.
Elindultam feléjük, hogy beszéljek velük, mert nagyon rég láttam őket.Visszafordultam a ,,barátaim" felé, de elég furán néztek rám.Gondolom nem értették, hova megyek.
-Sziasztok.Nem ismerlek véletlen titeket?
-Szia Avril.De, ismersz minket.-beszélt Harry.-Én Harry vagyok, ó pedig Levy.
-Tudtam, hogy ismerlek valahonnan.Hihetetlen, hogy most találkoztunk.Olyan régen láttalak titeket.-néztem felváltva rájuk.
-Valami baj van?Miért nem mentél haza?-érdeklődött Levy.
-Látod azokat a srácokat?-mutattam Liam-ék felé.Bólinott ezért folytattam.-Nem engedik, hogy hazamenjek, mert beszélni akarnak velem.
-És te nem akarsz beszélni velük?-nézett rám értetlenül Harry.
-NEM.De szerintem majd hazagyalogolok.-legyintettem.
-Ugyanmár.Hazaviszlek én.-ajánlotta fel Levy.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Akkor gyere.-megfogta a kezem és elkezdett vezetni az autójához.-Harry te nem jössz?-nézett vissza.
-De.-indult utánunk.
Odaértünk egy pontosan ugyanolyan autóhoz, mint az enyém csak fehér volt.
-Na gyere.-nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót.
-Amúgy neked mióta van jogsid?
-A baleseted után szereztem meg.
-Biztos el akarsz menni?-kérdezte Harry.-Nem lenne mégis jobb ha beszélnél velük?-mutatott a nagy tömegre.
-Ebben most igaza van.Lehet, hogy akkor megoldódna minden problémád és úgy látom ott van Kelly is.Egy pillanat, csak oda megyek és köszönök neki.
-Ne menj oda.-kiáltottam utána, amikor leesett, hogy mit mondott, de már késő volt.
És eléggé megszívtam, mert Dave elindult felém.
Kipattantam az autóból és elkezdtem haza szaladni.
Sajnálom, hogy nem adok nekik esélyt, de ők döntötték el, hogy megbántanak engem.Felőlem reménykedhetnek még, de nem akarok rájuk gondolni és beszélni velük.Egyetlen egyszer vagyok képes elviselni őket.Az órákon, de azon kívül nem.Akkor amikor nem vagyok ott, azt csinálnak amit akarnak, de ha ott vagyok semmi olyat, ami engem érint.És egyébként azt sem értem, hogy Kelly, Clair és Nicky mikor lettek ilyen jóba Chad-ékkel.
Vagy lehet, hogy ez is csak egy trükk?Nem tudom, de a jövő előtt állok és remélem most már én alakítom a sajátomat. 

Avril Bubble ruhája.

4.fejezet-A házibuli

Szeptember 4

Ez a nap sem olyan volt, mint amilyenre számítottam.Félig-meddig örülök, hogy így alakult, de nagyot csalódtam egy olyan emberben, akit nem annyira ismerek, de azt hittem legalább mélyen legbelül jófej és sose bántana engem.
Reggel korán felkeltem.A szokásos menet volt, csak most volt egy kis időm gondolkodni.Anny-t megint én vittem suliba.Útközben a mindennapos hisztijét hallgattam, mert neki ez kell, az kell és már én is elég ideges lettem és kiabáltam vele.
-Anny fejezd már be.Ha annyira kell neked valami, akkor vedd meg te.Én is megveszem magamnak a dolgokat.
-Te könnyen vagy.Mindent megkapsz, amit csak akarsz.
-Te egy szót sem szólhatsz.Mielőtt apu meghalt, te kaptál meg mindent.Ha kevesebbet hisztiznél anyu neked is megvenné a dolgokat.
Úgy láttam elgondolkodott ezen, mert az út hátralevő részében, egy szót sem szólt.
Kiraktam a suli előtt és indultam is tovább.Útközben gyorsan felhívtam a lányokat.Jobb ha egyszerre beszélük minannyiukkal, mint külön-külön.
-Sziasztok.
-Sziaaa.-mondták egyszerre.
-Szerintetek mit csináljak?-tértem a lényegre.
-Ne mond, hogy még nem döntötted el!-mondta Kelly.
-Én nem mondtam, csak te belelátsz a fejembe.-nevettem.
-Na jó figyelj ide!-kezdte Nicky.-Ez a te döntésed, és nem akarunk befolyásolni téged, DE ha jól szeretnéd legalább egy este érezni magad, akkor elmész.
-Igazatok van.-sóhajtottam.
-Akkor elmész?-kérdezte Clair.
-Igen.-adtam rá a végleges választ.-Egy pillanat csak hívnak a másikon.
-Oké, megvárunk.-szólalt meg először Nicky.
-Szia Avril.-szólt egy hang.
-Szia Dave.
-Ma lesz egy fellépésünk.-kiabált a háttérből valaki.
-Ki volt ez?Nick??
-Ja, de itt van Nate is.-válaszolt lazán.-Akkor ma jössz?
-Hol lesz?
-Egy házibuliba hívtak.Valami Liam tartja.
-Ott leszek.Engem már meghívtak.
-Akkor oké.Majd ott találkozunk.Szia.
-Sziasztok.
Átnyomtam a másikra.
-Na itt vagyok.
-Na ki volt az?
-Csak Dave.
-És mit akart?-kérdezte szépen lassan Nicky.
-Semmit, csak mondta, hogy lesz egy fellépésünk ma este.
-És te elmész.Igaz?-mondta csalódottan Kelly.
-Igen, de amúgy is mentem volna, mert pont ott lesz a fellépés.
-Akkor jó.Megnyugodtam.
-De ha elakartok jönni, akkor szóljatok Nick-éknek.
-Oké, akkor majd beszélünk velük.-csapott rá egyből az ajánlatomra Clair.
-Ez most komoly?-döbbent le Nicky.
-Mi van?Ott biztos lesznek jó pasik.-válaszolt Clair.
-Na jó mostmár leteszlek titeket, mert kikell vennem a szekrényemből a könyveket.
-Oké.Akkor szia.-köszönt el elsőként Kelly.
-Sziasztok.
Pont amikor letettem a telefont Chad mellém állt, mintha csak erre várt volna.
-Szia.Akkor eljössz velem?-mosolygott.
-Szia.Igen.-mosolyogtam vissza rá.
-Akkor érted megyek 6-ra.-javasolta.-Oké?
-Oké.
Bementem francia órára.Mindenki bent volt már csak a tanár, Chad és én hiányoztunk.Amikor beléptünk mindenki ledöbbent, hogy egymással beszélgetünk.
Leültem a helyemre és elkezdtem nyomkodni a telefonom.Chad is elővette az övét és egymással sms-eztünk.Persze semmi komoly dolgot nem mondtam el neki, csak olyan dolgokat amit bárki tudhat rólam.
Az 7. óra után elmentem Anny-ért és hazamentem.Érdekes módon most nem csak kedves volt Anny hanem még meg is ölelt, mert elmentem érte.Lehet hogy hatott rá amit mondtam?
Gyorsan elkészültem.Felvettem egy pánt nélküli kék Bubble szoknyát,feltettem egy ,,kis" sminket, elővettem a kék magassarkúmat és lementem a konyhába kávét inni.Még volt egy kis időm, ezért mentem Anny-nek segíteni, mert nem érti a leckét.
-Na jó.Tudod egyáltalán mi a feladat?
-Nem.-mondta egyszerűen.-De van egy ötletem.
-Na és mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Nekem nincs kedvem megcsinálni és nem is értem.-kezdte magyarázni-Te viszont érted, és így megtudod csinálni nekem.Látod milyen egyszerű?
-Még mit nem! Majd te megcsinálod, vagy ha annyira kell segítség és tőlem nem fogadod el, akkor megvárod anyut.ENNYI!
Eközben csengettek.
-Mindjárt jövök, maradj itt!-szóltam rá.
Lementem az emeletről és az ajtóhoz léptem.Kinyitottam és ott állt Chad, és mondanomsem kell.Nagyon elegáns volt.
-Szia!
-Szia!-odalépett hozzám és adott egy puszit az arcomra.-Mehetünk?
-Persze.Csak egy pillanat.Addig gyere be.
Felszaladtam az emeletre és szóltam Anny-nek, hogy elmegyek.
-Nem kérdeztem.-mondta gonoszan.
-Már megint mi bajod van?
-Nekem semmi, de azért jó lenne, ha egyszer velem is foglalkoznál.
-Ezt meg hogy érted? Reggel elviszlek suliba és hazahozlak.Ha kell segítség,akkor segítek.És te azt mondod, nem foglalkozom veled?
-Nem erre gondoltam.De mindegy, menjél, mert vár a pasid.-kuncogott.
-Nem a pasim.És mire hazajövök egy kicsit lehetnél normálisabb is.
-Én mindig normális vagyok!-kiáltotta utánam.
És melyik világba?-gondoltam magamba.
-Na mostmár mehetünk.
-Mit csináltál?-érdeklődött.
-Inkább hagyjuk.-néztem rá szomorúan.
Beültünk az autóba és elindultunk.10perc múlva megérkeztünk. A ház kivolt világítva.Bentről lehetett hallani a zenét és rengeteg ember ment be az ajtón.
-Megérkeztünk.-közölte Chad.
-Ha nem mondod rá sem jövök.-mosolyogtam rá.
Kiszállt az autóból és átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajtót.
-Köszi.-mondtam.
Bolintott egyet és megfogta a kezem.Elindultunk a bejárati ajtó felé.Nem tudom hányan állhattak ott, de minket hamar beengedtek.Amikor beléptek egy színpad volt szembe velem, ahol éppen Dave, Nick és Nate zenéltek. Kelly-ék egy kicsit arrébb álltak.Ahogy megláttam őket odaszaladtam hozzájuk.
-Sziasztok.-öleltem meg őket.
-Szia.-mondták egyszerre.
-Mikor fogsz énekelni?-kérdezte Clair.
-Nem tudom.
-Akkor most.-kiáltotta izgatottan Nicky.
Felnéztem Dave-re és ő is bólogatott.Először nem értettem, de rájöttem, hogy azt akarják, hogy most menjek fel énekelni.Kelly a kezembe adta a mikrofont, én pedig felszaladtam a fiúk közé.
Elénekeltem 5 számot és úgy láttam néhányan meglepődtek.Amikor lementünk pihenőt tartani Dave szorosan megölelt.
-Oké Dave.Mostmár elengedhetsz.-szóltam rá.
-Biztos?
Bólintottam.
-Nézzük csak.Mióta nem láttalak?-gondolkodott.
-Jó.Értem.-bólogattam.-Egy kicsit hanyagoltalak titeket.
-Egy kicsit?-szállt bele a beszélgetésbe Nate is.
-Jó.Igazatok van.-nevettem.
-Persze, hogy igazunk van.-nevetett Nick is.
-Na mostmár hagyjatok.-viccelődtem.
-Mi hagyunk is.Más fog lefoglalni.-vigyorgott Clair.
-Ezt hogy érted?-néztem értetlenül?
-Fordulj meg.-kiáltották.-Mi nem vagyunk itt.
És elmentek.Csak néztem utánuk még mindig értetlenül, de gondoltam, akkor mostmár hátra nézek.
Fordultam volna, ha tudtam volna, mert Chad hátulról átölelt.
-Gyönyörűen énekelsz.
-Köszi.
-Most lesz egy karaoke.Nem akarsz beszállni?
-Nem lenne fair a többiekkel szemben.-utasítottam el.
-Rendben, de én beszállok.Mindjárt jövök.Addig ülj le valahova.
Elmentem és leültem egy asztalhoz.2 perc múlva leült valaki.
-Szia.Zack vagyok.Te jöttél Chad-del?
-Szia.Én Avril vagyok.Igen vele jöttem.Miért?
-Akkor tuti Chad fog nyerni, ha vele jöttél.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hát nagyon szép vagy.
-Nem erre értettem.Hogy érted, hogy Chad fog nyerni?
-Óóó, szóval ezt nem említette.
-Mit?-idegeskedtem.
-Mindig amikor rendez valaki egy bulit, akkor a pasik versenyeznek, hogy ki tudja elhozni a legszebb csajt.Persze erről a lányok általában nem tudnak, mert csak képek készülnek és úgy döntik el.-magyarázta.
-És a képek mikor készülnek?-néztem rá idegesen.
-Egy tánc közben.Általában a karaoke után van.
Egyre idegesebb lettem.És már nem tudtam mit csináljak, ezért a legkönnyebb utat választottam.Megkerestem Kelly-t.
-Szia.Mivel jöttetek?
-Szia.Autóval.Miért?
-Idetudnád adni a kulcsot?Anyu hívott, hogy menjek haza, mert Anny nem mozdul ki a szobájából.
-Tessék.De visszajössz, ugye?
-Persze.Csak 30 perc.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta és megölelt.
Kiléptem az ajtón, remélem feltűnés nélkül.Gyorsan megkerestem a fekete BMW-t.
Beültem és elindultam hazafele.Éppen hazaértem, amikor elkezdett csörögni a mobilom.Kelly volt az.
-Hol vagy már?Azt mondtad fél óra és már Chad is rajtam keres téged.
-Keressen csak.Bocsi, de nem megyek vissza.
-Na ne szórakozz velem.Haza akarok menni és nem tudok.-idegeskedett.
-Rendben.Akkor elmegyek érted.
-Oké.Köszi.
-Szia.
Beültem az autóba és visszamentem. Arra számítottam, hogy kint fog várni, de tévedtem.Próbáltam hívni, de nem sikerült.Bekellett mennem.
Kinyitottam az ajtót, de szerencsére senki nem vette észre.Kivéve Liam, Justin, Kelly-ék, Dave-ék, és Chad.
-Te mégis hol voltál?-támadott le Liam.
-Hagyjál!-kiabáltam rá.
-Neked meg mi bajod?-nézett furcsán.
Nem érdekelt, hogy ő még beszél, fogtam magam és mentem megkeresni Kelly-t.
-Na itt vagyok.Mostmár mehetünk.-megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni magam után.
Kiléptünk az ajtón, de tovább nem engedett.
-Miért léptél le?-dühöngött.
-Mondtam már.
-Igen.Mondtad, csak nem az igazat.
-Nem most fogom ezt megbeszélni veled.
És ekkor nyílt ki az ajtó és lépett ki rajta Chad.
-Akkor legalább velem beszéld meg.
-Nem.Most hazamegyek.
-Nem mész sehova.-kapta el a kezem és nem engedett el.
-Engedj már el.Nem tarthatsz itt!-kiabáltam rá.
-Ez az én bulim, azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarom.-akaratoskodott és rángatott.
-Ez nem a te bulid, hanem Liam-é. És most engedj el!-ordítottam rá.
-Haver!Engedd már el!-szólt rá Liam Chad-re.
-Ne szólj már bele!Ez nem rád tartozik.
-Engedd el.-ismételte lassabban.
Nem tudom, hogy csinálta, de elengedett.Én gyorsan elszaladtam, de nem tudtam hova menjek.A házunk messze volt.Kelly-vel nem volt kedvem beszélni, a többiek meg a buliba voltak még.Ekkor jutott eszembe egy személy, akire mindig számíthatok.Jake.
-Szia Jake.-zokogtam.
-Szia.Avril te vagy az?
-Aludhatok ma nálad?
-Persze.Hol vagy most?
-Az nem fontos.1 perc és ott vagyok.
Jake már várt a ház előtt és egy kicsit meg volt ijedve.Nem csoda, már annyira sírtam, hogy tényleg elég szarul nézhettem ki.
-Hé, mi történt?-kérdezte és közben szorosan átölelt.
Nem tudtam válaszolni, de szerintem ő is megértette.Felmentünk a szobájába.Lefeküdtem a kanapéra és gyorsan el is aludtam.
Nagyon megijeszthettem Jake-t, de nem hiszem, hogy jobban megijedt volna, mint én amikor Chad ráncigált.
De egy dolog biztos: Ezt a napot, nem fogom elfelejteni olyan könnyen.

3.fejezet-A régi barát

Szeptember 3

Életem egyik legjobb és egyben legrosszabb napja volt ez a mai.
Reggel még minden simán ment. Felkeltem egy kicsit nehézkesen, mert nem nagyon aludtam az éjjel. Lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Ittam egy jó erős kávét, mert még Anny-t is nekem kellett suliba vinni és ha egész úton nem őrülök meg tőle, akkor soha. 
A suli előtt megkönnyebbülve raktam ki őt.Sose gondoltam volna, hogy egyszer szeretnék egyke lenni, de az utóbbi időbe, egyre jobban érzem ezt. Nem tudom, hogy a baleset előtt is ilyen volt-e, de azért jó volna tudni. 
Bekanyarodtam a suli elé, és gyorsan beszaladtam a szekrényemhez. Most nem találkoztam senkivel, ezért ki tudtam egy kicsit kapcsolni. Kivettem a könyveket és bementem a terembe. Ahogy beléptem észrevettem, hogy Chad a helyemen ül és egy lánnyal beszélget. Tulajdonképpen nem az zavart, hogy nem velem beszél, hanem az, hogy az én helyemen ül. De mindegy is volt, leültem máshova. A fiúk rögtön észrevették, hogy nem mentem oda.
-Hé Chad húzz már el innen!Máshol csajozzál.-szólt neki Liam.
-Mi van?-látszott rajta, hogy semmit nem ért belőle, de Liam folyamatosan engem nézett és ez azért feltűnt neki.
Chad már indult volna hozzám,de én gyorsan felálltam és kimentem a teremből.Elindultam a folyosón és megálltam a szekrényemnél. Elővettem a telefont és felhívtam Kelly-t. Érdekes módon most rögtön felvette.
-Szia Avril.Valami baj van?-kérdezte ijedten.
-Szia.Nincs semmi baj-nyugtattam.-csak unatkoztam és beszélnem kell valakivel.
-Na akkor mesélek én.Oké?
-Oké.-adtam rá a választ.
-Emlékszel, tegnap a mozi után, kint beszélgettünk és kiabáltak neked azok a srácok.
-Igen emlékszem, de nem tudom kik voltam azok, de nem is érdekel.
-Hát szerintem meg érdekelni fog, hogy kik voltak.-mondta sejtelmesen.
-Na mondjad.-sóhajtottam.
-A-a! Te modntad, hogy nem érdekel.-kötözködött.
-Jó, tudom, de ha már elkezdted, akkor fejezd is be.-adtam rá az értelmes választ.
-Mondd neked az a két név valamit, hogy Chad és Liam?
-Mi van?Chad és Liam?-kérdeztem meglepetten.-De honnan tudod?
-Nyomoztam egy kicsit és ők voltak.
-Várj egy kicsit! Ők nem öten voltak??
-De, csak a másik 3 nevét nem tudtam megjegyezni, de az egyik valami Justin.
-Oké,amúgy én sem tudom a nevüket.-mondtam mosolyogva.
-Jujj, most jutott eszembe, ma megyünk moziba?
-Felőlem.Hányan leszünk?
-Hát a csajok, Jake, te és én.
-Jake?Vele már nagyon rég beszéltem.Hogy szervezted be?
-Igen Jake.Mondta folyamatosan, hogy nagyon hiányzol neki, és jó lenne megint találkozni, én meg úgy gondoltam, miért ne mozizzunk együtt.-mondta jókedvűen.
-Tényleg nagyon régen találkoztunk.Várj most gondolkodom.
-Akkor amikor felébredtél, a kórházba.-vágta rá,mostmár egy kicsit komolyabban.
-Pontosan.-szomorkodtam.-de mindegy, az már régen volt szerencsére és ma legalább találkozunk.
-Jaja, menjünk hozzád vagy majd te jössz?
-Gyertek ti, mert anyu nem lesz otthon, és nem akarom Anny-t addig egyedül hagyni.Jake is jön?
-Szerintem igen, de hívd fel és kérdezd meg.-ajánlgatta.
-Dehogy hívom.-ellenkeztem.-Hívd fel te.Úgy is te vagy a szervező.
-Na jó, de majd szólok, hogy akkor, hogy lesz.
-Oké.Akkor melyik vetítésre megyünk?És mit nézünk?
-Horror jó lesz?Azt 3-kor adják.
-Az pont jó.De mostmár megyek, mert kezdődik 10 perc múlva a francia.
-Miért franciára mész be?Tudtommal, abból vagy a legjobb.
-Az igazgató mondta, hogy javítsam egy kicsit az átlagot.
-Szóval, akkor sík hülyék a többiek?-kérdezte kuncogva.
-Jaja, de egy szót se mostmár, így este nem lesz miről beszélni.
-Na jó.Szia.Puszy.-köszönt el.
-Szia.Puszy.
És leraktuk.Összesen 5 percet beszéltünk, pedig sokkal többnek tűnt.
Elindultam a terem felé, amikor a francia tanár megállított.
-Jó reggelt Tanárnő.
-Szia Avril.Kérhetnék tőled valamit?
-Persze.
-Azt szeretném, hogy ülj el a 2 fiú közül.Úgy látom egész órán senki másra nem figyelnek csak rád.
-Rendben, ezzel nincs semmi gond.Már átültem máshova.
-Köszönöm.
Ezzel pedig lezárult a beszélgetésünk.Bementem a terembe és leültem a helyemre.Chad nem igazán értette, hogy most mi van, de ezen nem is csodálkozok.Nagyon sötét egy gyerek.
Az első óráról megkönnyebbültem mentem ki.Egész végig azt kellett hallgatnom, hogy Chad vagy Liam szól nekem.Nem érdekelt mit akarnak, mert ezt még álmomban is kitalálnám.
Sétáltam a folyosón.Megálltam a szekrényeknél és gyorsan hátrapillantottam.A fiúk jöttek utánam.Megkönnyebbültem, amikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Kelly.Na beszéltél Jake-kel?Mit mondott?Hogy lesz?-hadartam.
-Szia Avril.Igen beszéltem vele.-modtam lassan.
-És mit mondott?Ne húzd már az idegeimet.Szétrobban a fejem, olyan ideges vagyok.-sürgettem.
-Elsőzör is nyugodj meg.Azt mondta, hogy majd jön ő is velünk hozzád, és együtt megyünk a mozihoz.
-Ez tartott ilyen sokáig?-könnyebbültem meg.
-Nem, csak mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
-Mit mondott?
-Azt neked nem mondhatom el.-mondta egy kicsit idegesen.
-Mi az, hogy nem mondhatod el?-kezdtem már szinte kiabálni.
Kimentem az autóhoz, hogy senki nem halljon semmit.
-Hidd el, elmondanám ha lehetne, de Jake megkért, hogy egy szót se szóljak.
-Rendben.Van még 4 órám.Utána elmegyek Anny-ért.És találkozzunk nálam fél 2-kor.
-Oké.Szólsz te a többieknek, vagy szóljak én?
-Szólj te.Engem most nem fog békén hagyni Chad és Liam.
-Na jó, akkor szia.
-Szia.
És kinyomott.Nem tudom mit mondott Jake, de remélem nem rólam van szó, bár erre nem sok esély van. Ahogy elraktam a mobilt, Chad és Liam hirtelen mellém álltak és elkezdtek faggatni:
-Miért ültél el máshova?-kérdezte Liam.
-Ugye nem azért mert odaültem reggel?-vágta rá Chad.
Éreztem, hogy tart a válaszomtól, ezért inkább nem mondtam semmit.Csak mentem szó nélkül.Egyikük viszont elkapta a kezemet és visszahúzott.Most viszont Liam volt és sokkal közelebb kerültem hozzá, mint a múltkor Chad-hez.
-Válaszolj.-mondta nyugodtan és belenézett a szemembe.A kezével végig simította az arcomat és be kell hogy valljam nem volt rossz érzés.
-Engedd már el haver.-szólt rá Chad durván.Nem fog válaszolni.Majd talán este a moziba.
Ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
-Mi van?-kérdeztem ingerülten.
-Na látod tud beszélni.-mondta Liam viccelődve.
-Jajj tudod, hogy miről beszélek.Este mozi, Kelly-vel, a barátnőivel meg valami köcsöggel.-válaszolt Chad vigyorogva.
Inkább nem mondtam semmit, hanem szó nélkül bementem a terembe.
Az utolsó pár óra gyorsan eltelt.Senkivel nem beszéltem, csak gondolkodtam.
Két lehetőség járt a fejemben. Az első az volt, hogy elmegyek moziba, de Chad ott lesz valahol. A második az volt, hogy nem megyek el, és ezzel megbántom a többieket, ráadásul Jake-kel se találkozom.
Végülis a másodikat választottam.
A teremből kilépve, gyorsan odaakartam menni a szekrényemhez, de ott álltak Justin-ék, ezért jobbnak láttam, ha elmegyek, de Chad utánam kiáltott:
-A mozinál találkozunk!
Visszanéztem és még mindig csak mosolygott.
-Te biztos nem leszel ott!-kiabáltam vissza.
-Fogadunk?-kiabálta, de már csak a végét hallottam.
Megráztam a fejem, mert azért egy kicsit, nekem is jobb kedvem lett.
Beültem az autóba, és elindultam Anny-ért. Gyorsan felvettem és hazavittem, mert már csak 10 percem volt, ameddig meg nem jöttek a többiek.
Amikor megérkeztek, mindenkit üdvözöltem és Jake-t talán egy kicsit sokáig öleltem, mert azért ennyi idő után, sokat változott.Persze jó irányba.
Beszéltünk egy pár szót és elindultunk.
-Figyelj már Avril.-szólt Clair.
-Igen?-pillantottam rá, mert végig Jake-kel beszéltem.
-Nem azok a srácok voltak tegnap itt?-mutatott közben előre.
-De.Sajnos ők azok.Remélem nem vesznek észre szóval siessünk.
-Miről maradtam le?-kérdezte Jake.-És kik azok?
-Az osztálytársaim.Sose hagynak békén, és hát elég keményen nyomulnak.
-Leállítsam őket?-ajánlotta fel.
-Nem kell.Egyszer csak rájönnek, hogy nem akarok tőlük semmit.Ugye?-néztem rá fél oldalról.
-Lehet.
Bementünk a moziba, de azért nem sikerült feltűnés nélkül. Rögtön jöttek utánunk a fiúk. Megvettük a jegyeket a horrorra és mentünk is kaját venni. Nekem Jake fizette.Olyan rendes volt tőle. Miután mindenki végzett, bementünk a terembe.
A film másfél órás volt, így miután vége lett felszabadultan mentünk ki az épület elé.
-Nem volt rossz film, csak túl lightos volt.-mondtam a lányoknak.
-Nem volt lightos.Én tökre megijedtem.-mondta Nicky.
-Mert egy kis nyuszika vagy.-mosolyogtam rá.
-Lányok!-kezdte.-És Jake.-tette hozzá.-Nem azok voltak itt tegnap?
-Clair!Ezt már megbeszéltük.Ők voltak és egy cseppet sem érdekelnek minket.-válaszoltam.
-Biztos?Mert most éppen téged néznek nagyon.És tegnap 5-en voltak most meg 6-an.
Hátra néztem és tényleg engem bámultak, de nem értem miért.Már egy párszor odajöttek hozzám, de egyszer sem próbáltak megismerni rendesen.
-Nem akarunk haza menni?-próbáltam terelni a témát.
-Nem!-mondták mind a 4-en.
-Én még várnék egy kicsit.Kíváncsi vagyok, hogy meddig bámulnak téged.-nevetgélt Nicky.
-Épp ez a baj.Ha be is jövök nekik, akkor legalább jöjjenek ide, ne csak távolról nézegessenek.-válaszoltam egy kicsit idegesen.
-Ezt kár volt mondanod.-pillantott mögém Jake.
Követtem a tekintetét és igaza volt.Chad közeledett felém.
-Figyeljetek! Tényleg menjünk mostmár haza.-javasoltam.
-Kizárt.-szólalt meg elsőként Kelly.-Ha ennyit vártunk, hogy végre a közeledbe jöjjenek ha mi is ott vagyunk, akkor nem megyünk sehova.
Egy kicsit meglepődtem a válaszán, mert Kelly az aki mindig velem ért egyet.
-Hát akkor ti maradtok, de én hazamegyek.-szögeztem le.
-Ne menj el! Tudod, hogy mindig veled értek egyet, de ha valaki lépni akar, akkor legalább hallgasd meg.
-Majd holnap meghallgatom.Most fáradt vagyok, ahhoz hogy végiggondoljam a dolgokat.Na akkor jöttök vagy maradtok?-néztem végig rajtuk.
-Maradunk és mostmár te is.-nézett oldalra Clair mosolyogva.
Mire odapillantottam már Chad mellettem volt, de amikor visszanéztem ők már sétáltak hazafele. Hát szépen átvertek, de nem tudtam mit csinálni.
-Szia Szépség.-köszönt Chad.
-Szia.Szeretnél valamit?-kérdeztem tőle sóhajtva.
-Holnapra van valami terved?
-Nincs.Miért?
-Eljönnél velem egy házibuliba?
-Nem is tudom.-gondolkodtam.-Holnap reggel megbeszéljük.Oké?
-Rendben, de remélem nem utasítasz el.-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam és elindultam hazafele.Útközben utolértem a lányokat, de nem kezdtek faggatni, csak akkor amikor már Jake hazament.
-Na mostmár mesélj.-kezdte Kelly kíváncsian.
-Mit meséljek?-húztam az idegeiket.
-Miről beszélgettetek?-vigyorgott Clair.
-Semmi különösről,csak meghívott egy buliba.
-És elmész?-kérdezte lassan Nicky.
-Nem tudom.Szerintetek?
-Menj el!-kiabálták egyszerre.
-Hú de egyhangú a válasz.-mondtam megijedve.
-Hát ja.-mondták ezt is egyszerre.
-Na mi van?Begyakoroltátok előre vagy mi?-viccelődtem.
-Dehogyis.
-Mostmár kezdek félni.-nevettem.
Most hamarabb elmentek a lányok, de csak azért, mert holnap suli van mindannyiunknak. Így legalább most van 6 órám aludni.

2.fejezet-A baleset

Szeptember 2

Egész este forgolódtam, és gondolkoztam.A végén már annyira belemerültem, hogy csak annyira ,,tértem vissza" a világba, hogy elinduljak suliba.
Ma az 1 óra francia, de ez szerencsére nekem nem okoz gondot, mivel anyanyelvi szinten beszélem a franciát, és csak azért erre az órára megyek be, mert az igazgató könyörgött.
Ahogy bekanayarodtam a sulihoz már szinte az összes pasi ott állt, mintha engem vártak volna.
Kiszálltam az autóból és elindultam a suli bejáratához, csakhogy most Chad elém állt.

-Szia Szépség!-köszöntött.
-Szia Chad.-mondtam neki ridegen.
-Suli után mit csinálsz?
-Moziba megyek, néhány barátnőmmel.
-Hát oké, akkor majd még beszélünk.-mondta szomorúan.

Elléptem mellőle és indultam a szekrényemhez.Megálltam és elkezdtem keresni a táskámban a kulcsot, de amikor meglett véletlen elejtettem.Lehajoltam érte, de amikor felálltam hirtelen lefagytam.Eszembe jutott az a bizonyos nap. Emlékszem, mielőtt meghalt azt mondta:,,Mindig szeretni foglak, Kicsim".Ez a mondta újra és újra lejátszódott a fejembe.Mikor feleszméltem Chad és Liam álltak a szekrényemtől nem messze és beszélgettek.Úgy döntöttem inkább bemegyek a terembe, de jöttek utánam.Leültem az egyik padhoz és közvetlen mellém ültek két oldalról és faggatni kezdtek:

-Szia Avril.-mondták teljesen egyszerre.
-Sziasztok.
-Az előbb mi volt veled??Tegnap is pont így reagáltál, amikor ránéztél a kulcsodra.Valami baj van vele?-kérdezte Chad.
-Nem akarok róla beszélni.-mondtam nyugodtan.-és ne erőltessétek, úgyse mondom el.
Úgy láttam tudomásul vették, mert kimentek a teremből beszélgetni, de amikor 5perccel később visszajöttek már a francia tanár is jött mögöttük.
-Üdvözlök mindenkit!-mondta miközben megakadt a tekintete rajtam.-és bizonyára te vagy az új diák Avril.
-Igen.
-Milyen szinten beszéled a franciát?-érdeklődött.
-Anyanyelvi szinten, mivel én Párizsban születtem.-válaszoltam franciául.
-Ezt nem értem, akkor miért erre az órára jöttél be?-kíváncsiskodott kedvesen.
-Az igazgató út kért meg, hogy javítsam egy kicsit az osztály átlagát.
-Így már mindent értek.Már csak egy kérdésem van: Miért nincs vezetékneved?-kérdezte(még mindig franciául)
-Ez elég hosszú történet, és nem is szívesen beszélek róla.
-Van időm, és tulajdonképpen, az osztály semmit nem fog érteni belőle.-mosolygott biztatóan.
-Hát jó.-A nagyapám rákos volt, és apu tudta, hogy ő is örökölni fogja, ezért úgy döntött, hogy nem lesz vezetéknevem, nehogy mindig eszünkbe jusson. Végülis 2011. április 8-án halt meg.Éppen mentünk haza, amikor nekünk jött egy kamion.Apu azonnal meghalt,én fél évig kómában voltam.Azóta is próbálok továbblépni, de az igazat megvallva maga az első, akinek ezt elmondtam.
-Nagyon sajnálom.Remélem azért egyszer sikerül továbblépni.
-Én is, de egy ideig még biztos nem.
-Ezt miből gondolod?-nézett furcsán rám.
-A 148-as szekrényt kaptam és..ahányszor csak ránézek apa jut eszembe.
-De miért.-értetlenkedett.-Várjunk csak...az a nap, amikor apukád meghalt.-esett le neki.
Óvatosan bólintottam.Láttam rajta, hogy azért ez egy kicsit őt is megérintette, ezért inkább nem is szóltam semmit, de nem is kellett hiszen kicsengettek.Kimentem a teremből, viszont mégegyszer visszanéztem és mindenki egy csoportba tömörülve próbálta összerakni, hogy mit is mondtam.Hát sok sikert hozzá!
Amikor  kiléptem órák után az ajtón, már az egész osztály kint volt a suli előtt.Intettem nekik, mert nem volt kedvem beszélgetni, és egyenesen az autómhoz mentem, de néhányan jöttek utánam.Nem meglepő módon a fiúk.
-Hé Avril!-kiabált egyikük.-Várj egy kicsit!
Nem nagyon foglalkoztam vele.Beültem az autóba, és elindultam haza.
Otthon rögtön bedőltem az ágyba, de sajnos jöttek barátnőim, szóval mehettem még moziba is.Út közben elmeséltem nekik mindent ami ezalatt a 2 nap alatt történt velem, aztán pedig be is ültünk a horrorfilmre.
2órás volt a film. Ahogy kiléptünk a moziból rögtön elkezdtünk sztorizgatni.Itt legalább felszabadult voltam, olyan amilyen mostanában sose voltam.10 perc ácsorgás után úgy döntöttünk inkább haza megyünk és majd ott folytatjuk. Már indultunk volna, amikor pár méterrel arrébb megpillantottam 5 srácot, akik nagyon lestek minket. Addig nem foglalkoztam velük, amíg egyikük meg nem szólalt:
-Hé Avril!Gyere már ide!
-Mindannyian megfordultunk.A lányok értetlenül néztek rám, hogy honnan tudják ki vagyok.
-Fogalmam sincs.-mondtam nekik.-De mindegy is, inkább menjünk haza.
-Rendben.-mondta Kelly.
Sarkon fordultunk, és elindultunk.A lányok fél 2-ig voltak nálam, de nem volt baj, akármennyire is fáradt voltam.Legalább tudtam, hogy rájuk mindig számíthatok.

1.fejezet-A találkozás

Magamról: Avril vagyok.16 éves és Londonban élek, nagyon szeretek sportolni, olvasni, énekelni, táncolni. Van egy bandám, járok minden héten 2-szer táncolni, futni és lovagolni is szoktam. Mindemellett járok gitár- és zongoraórákra is, és ,,boldog" párkapcsolatban élek, de kezdjük az elején.:)

Az életem elég nehéz, mióta elköltöztünk anyuval Párizsból. Apu meghalt, egy autóbalesetben, de ez már 2 éve történt és nem nagyon beszélünk róla. A hugom még csak 11 éves, de már így is nagyon sok gond van vele, és nem tudja anyu megfékezni, ezért nekem kell még vele is foglalkoznom. A költözés óta, nem tudom mit kezdjek magammal, ráadásul még nem is voltam suliban, így holnap lesz az első napom.

Szeptember 1.

Reggel 6 óra van.Mivel ma suli van, ezért gyorsan kipattantam az ágyból, lezuhanyoztam, fogat mostan, és felöltöztem.A hatás kedvéért egy kis sminket is tettem magamra, de most nem vittem túlzásba, mert nem szeretném, hogy azt higgye bárki is, hogy egy beképzelt ribanc vagyok. Leszaladtam a konyhába, egy kis kávét inni, és meglepetésemre, az asztalon egy kulcs hevert. Nem tudtam mire véljem, ezért visszaszaladtam az emeletre, de ezúttal anyuhoz vettem az irányt. Láttam, hogy ébren van, de nagyon sápadt volt, ezért inkább, csak elköszöntem.

-Jó reggelt Anyu!
-Szia Kicsim! Mi újság?
-Semmi, csak gondoltam szólok, hogy megyek suliba.
-Rendben, de most, hogy nem tudlak folyamatosan vinni, ezért úgy dönöttem, ha már megszerezted a jogsit, akkor mehetnél egyedül is.-mondta mosolyogva.
-Anya erre nincs semmi szükség.-tiltakoztam.-nem szeretném, hogy ennyit költs rám.Így is van elég bajunk Anny miatt.
-Nyugodj meg kicsim.-nyugtatgatott.-Anny-vel nem lesz semmi baj.Megpróbálok beszélni vele, de te most inkább menj suliba.
-Rendben. Szia Anyu!-köszöntem el, és gyorsan megöleltem.
-Szia.-nyomott egy gyors puszit a homlokomra.

Beszálltam az autóba, és gyorsan elindultam.Tudtam hova kell mennem, hiszen már nyáron is voltam bent, és szerencsére a legtöbb osztálytársamat, akkor megismeretem.
Megálltam a parkolóba és már akkor észrevettem, hogy nagyon sok pasi figyel engem, de nem igazán érdekelt, hiszen már a régi sulimba is ez volt, ahányszor csak megjelentem, az összes fiú rám figyelt, amit kértem azt megtették, ezért is szerettem annyira őket.
Kiszálltam és bementem az épületbe. A portán elkértem a szekrény kulcsomat és gyorsan meg is kerestem. A 148-asat kaptam.Gondoltam ez csak egy véletlen, hiszen ez az a dátum, amikor apu meghalt.2011.04.08.
Az egyik srác nagyon nézett miközben én elgondolkodtam és csak a kulcsomat néztem, amikor már elindult felém, gyorsan odaléptem a szekrényemhez, hátha el tudom kerülni, hogy beszélnem kelljen vele, de ez nem jött be:

-Szia.Én Chad vagyok.Tudok segíteni valamiben?
-Szia.Avril vagyok.Köszi nem, majd szólok.-próbáltam lerázni.
-Rendben, de esetleg valami baj van, mert láttam, hogy az előbb nagyon elgondolkodtál.-láttam, hogy próbált közeledni, így inkább hátrébb léptem.Egy kicsit furcsán nézett, de inkább megállt.
-Bocsi, de nem szeretnék, most erről beszélni.
-Hát jó, ahogy gondolod, de szólj ha beszélgetni szeretnél.-mosolygott.
-Mindenképp.-mosolyogtam vissza rá.

Ahogy elment, én visszafordultam a szekrényhez, de oldalról, azért figyeltem, hogy kikhez ment oda. Mindegyik faggatni kezdte, de úgy gondoltam csak kíváncsiak.
Óra előtt bementem a terembe és leültem a helyemre. Az egyik lány távolról méregetett, elég feltűnően, és már én se bírtam tovább:

-Szia.Avril vagyok.Bocsi, de valami baj van, mert észrevettem, hogy egy ideje már figyelsz engem.-kezdtem félrevezetés nélkül.
-Szia.Nincs semmi baj, csak elgondolkodtam, hogy-hogy lehet, az, hogy én már tavaly óta ide járok, és a leghelyesebb fiú ebben a suliban, még mindig nem szólított le, téged meg már az első nap.-hadarta szegény.
-Tessék??-csak néztem rá, mert nem nagyon értettem miről van szó.
-Láttam, amikor Chad-del beszélgettél.-nézett mélyen a szemembe.
-Óóó, akkor már értem.Hidd el, nem tudom miért akart annyira beszélgetni velem, de leráztam szóval, mostmár nem hiszem, hogy beszélni fogunk.-néztem rá megértően.
-Hát, azt kétlem.-mondta, és egy kicsit még meg is ijesztett.-Kevés esély van arra, hogy távol maradjon tőled, mivel övé a melletted lévő szekrény.
-Hát akkor beszélgetünk néhányszor, de úgyse lesz semmi, ezen kívül.-már éppen menni akartam, amikor megfogta a kezem, valaki és magához rántott.
-Szia.-mondta egy hang, de enyhén megvoltam lepődve, ezért nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi is történik, de ahogy megláttam az arcát, rájöttem ki az.Chad.
-Szia.-szóltam vissza és épp elakartam lépni, amikor visszarántott magához, és megölelt.
-Miért menekülsz előlem??-súgta a fülembe.
-Nem menekülök.-mondtam, közben elhúztam a fejem.-de nincs kedvem, most beszélgetni, szóval akár el is engedhetnél.
-Rendben.-úgy láttam vette az adást, és el is lépett tőlem.-de még beszélünk.
Mentem vissza a helyemre, amikor megláttam, hogy az ajtóban áll a haverjaival, és engem néznek.

Végre vége van az első napnak. Indultam ki a suliból,de amikor megláttam Chad egyik barátját a kocsimnál, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, vagy valami, mert nincs kedvem még egy embert már az első napon lerázni.

-Szia Avril.-már messziről kiabált.
-Szia. Te mit csinálsz itt?-közben mutattam a kocsira.
-Téged vártalak.-belenézett a szemembe, és egy apró mosoly jelent meg az ajkain.
-És miért?-kérdeztem, talán egy kicsit ridegen, de tényleg nem volt jó kedvem, miután eszembe jutott, hogy is halt meg Apu.
Láttam a szemében, hogy észrevette valami nagyon nincs rendben velem, mert folyamatosan a tekintetemet kereste.
Még így is, hogy nem ismer, simán megállapítja a dolgokat,és kedvesen érdekldik irántam, ez azért kedves volt tőle.
-Minden rendben?Láttam, hogy egész nam sápadt voltál.Tudok valamiben segíteni?
-Ez nagyon kedves, de nem hiszem, hogy segíteni tudnál.De most sietnem kell. Szia.-köszöntem el, és megvártam, hogy ellépjen a BMW-től, hogy betudjak szállni.
-Hát akkor szia.-szomorodott el.

Hazafele úton egész végig csak gondolkoztam, hogy ha ma Chad és az egyik haverja próbálkozott be, akkor holnap ki fog?!
Ahogy beléptem a házba, szaladtam is fel az emeletre.Benyomtam a gépet, és ameddig vártam, hogy betöltsön a facebook, addig lementem a konyhába kávét főzni.
Gyorsan megittam, és ahogy felértem a szombámba 30értesítés, 10üzenet, és szintén 30ismerősnek jelölés fogadott. Egy kicsit meglepődtem, de az üzeneteket tudtam, hogy ki küldhette: Chad és a haverja: Liam.
Mindketten elég nyomulós szöveget nyomtak, ezért úgy döntöttem, inkább ledőlök, és alszok egy kicsit.
Sajnos ebből a kis alvásból 13 óra lett.